Audi A8-asokkal a trencséni repülőtér betonplatóján

„Audi Driving Experience.” Az első szóról nyilvánvaló volt, mit jelent, a másodikhoz és harmadikhoz már angol szótár kellett: vezető, illetve tapasztalat vagy élmény. Miután ezt összeraktam, már nagyjából tudtam, mire számíthatok a trencséni repülőtéren, ahová a fenti három szóval fémjelzett meghívó szólt.

Az akció már a megérkezéskor elképesztett lenyűgöző méreteivel. A reptér betonján ugyanis vagy két tucat Audi A8-as várt bennünket – 4,2 literes motorral, összkerékhajtással és a V8-as brutális teljesítményéhez képest viszonylag könnyű, csupa alumínium karosszériával. Persze, arról szó sem lehetett, hogy csak úgy megrohanjuk ezt a flottát: előbb az elmélet! Mintegy háromnegyed órás, gazdagon illusztrált előadást hallgattunk meg a tréninget vezető szakember szájából, a gépkocsira menet közben ható erőkről, a „civil” gyakorlattal sokszor teljesen összeegyeztethetetlen versenyzői üléspozícióról-volánkezelésről és még sok más egyébről. Ezzel együtt mindannyian türelmetlenül vártuk a gyakorlati részt, amely kívülről nem is tűnt annyira nehéznek – a volán mögül viszont annál inkább. Évtizedek beidegződött reflexeit kellett tudatosan elnyomnunk magunkban; sokszor olyanokat is, amelyeket már a puszta életösztön léptetett működésbe. Mert képzeljük csak el, hogy telitalpas gyorsulással száguldunk egy 335 lóerős autóval a nyílegyenesen előttünk elhelyezett akadály felé, és a műszerfalra szerelt fénydiódák csak az utolsó pillanatban adják tudtunkra, hogy a jobb vagy a bal oldalit kell-e használnunk a két párhuzamos „menekülőutca” közül. Ja, hogy el ne felejtsem: a kikerülő manőver 90-93 km/órás sebességgel hajtandó végre – fékezés nélkül és kikapcsolt menetstabilizációs programmal. Az alul- és túlkormányzásból eredő csúszások korrigálásának gyakorlásakor is nemegyszer torkunkban dobogott a szívünk. Mivel egy összkerékhajtású autó nem túl hajlamos a csúszásra, a gyakorlat előtt alaposan fellocsolták a reptér betonját; 100 km/óra körüli sebességgel bezúdulni egy víztől csillogó éles kanyarba megint csak olyan dolog, ami nehezen fér össze az önfenntartási ösztönnel. Egy szó mint száz, emlékezetes nap volt, amelynek során rengeteget tanultunk. Valószínűleg nemcsak vezetéstechnikát, hanem valami mást is: én például már hazafelé tartva felfigyeltem arra, hogy mintha toleránsabb lennék a körülöttem autózó kollégákkal szemben…