Nána: önálló közösségként

Karácsonyi ajándék

Ami a „terhes” múltból itt maradt, az a hatalmas katonai helyőrségi laktanyakomplexum a falu mellett. A község 2010 karácsonya előtt megkapta, s fel volt adva a lecke, hogy mihez tud kezdeni vele. Mint Matuska Zsuzsanna polgármester – aki harmadik megbízatási időszakát tölti a falu élén – elmondja, nagyon sok energiát és nem kevés anyagi forrást kellett befektetniük, hogy ne romhalmaz váljék belőle. Természetesen készültek rá, hogy előbb-utóbb „megöröklik” a nyolc hektáros területet, így előre takarékoskodtak, majd létrehoztak egy községi vállalkozást, amely a mai napig működik. „Próbáltunk idecsalogatni nagyobb cégeket, ám ennek a régiónak a megközelíthetősége nem igazán vonzza a befektetőket. Így inkább kisebb vállalkozásoknak adtunk teret. Napjainkban 59 vállalkozás működik a területen, de további fejlesztéseket tervezünk. Maga a komplexum a huszonhárom épülettel 3,3 millió eurós értéket képvisel. Nána egyébként a közművesítés terén jól áll (a szennyvízhálózatot még építi a vízművek).

A Mária Valéria hídnak köszönhetően

A város közelsége természetesen meghatározó a falu szempontjából, hiszen az egészségügyi és egyéb szolgáltatások napjainkban is odakötik. Munkahelyek szempontjából, sajnos, nem ennyire rózsás a helyzet, hiszen azokból az egész régióban kevés van. Ugyanakkor a Párkányt Esztergommal összekötő Mária Valéria híd helyreállítása egyértelműen kedvező az itt élők számára, hiszen a nánaiak nagy része ma is a magyarországi, főleg az esztergomi iparban keresi meg a kenyerét. A község húsz embernek adhat lehetőséget közmunkára. A településen több kisebb vállalkozás működik, ám az egykori állami gazdaság, amely a falu jellegét meghatározta, itt is csődbe jutott. Pedig egykor virágzó állattenyésztés, kertészet, gabonatermesztés volt itt, de már rég nem a közösséget gazdagítja. Ráadásul a nánai emberek is haladnak a korral, szabadulnak a földjeiktől. A földek, szőlők nem érdeklik az ifjúságot. Szerencsére akad pozitív példa is: a Hegyfarkon áll a Gerendás-borház és panzió, amely példát mutat a környéknek. A nagyölvedi vállalkozó 1500 tőkét ültetett ki, és csak a pince borozóterme 50 fő befogadására képes. Vajha a példa ragadós lenne!

Párkány közelsége inkább a múltban jelentett idegenforgalmat a falu számára, ahol volt egy jól működő kemping. Ez a mai igényeket már nem elégíti ki – a kispénzű embernek nem futja nyaralásra, akinek pedig jól megy, nem autókempingben nyaral, és az olcsó szakszervezeti üdülés rég kiment a divatból, így meg is szüntették. A területen vannak ugyan új nyaralók, de magánkézben.

A kis közösségek egyik megtartó ereje a helyi kultúra. Nánán szerencsére jól működik a Csemadok helyi szervezete, van egy kiváló, négy és fél ezer kötetes könyvtáruk. Színjátszó csoportjuk, nyugdíjasklubjuk és a hozzá tartozó Csillagvirág éneklőcsoport arról árulkodik, hogy zajlik az élet a faluban. Természetesen megtartják az ünnepeket, beleértve a magyar nemzeti évfordulókat és az egyházi ünnepeket, falunapot, anyák napját. 2001-től vált hagyománnyá a Nánák találkozója. Hat község és a tavaly csatlakozott Hajdúnánás közönsége találkozik minden évben egy-egy településen. „Érdekessége a dolognak, hogy például a magyarországi Kisnánán szlovák nemzetiség él, így ők szlovákul énekelnek, mi, szlovákiaiak magyarul – mondja Matuska Zsuzsanna. – A tiszanánaiakkal különösen a gyerekek csereüdültetése működik kiválóan, hiszen a mi gyerekeink nagyon élvezik a Tisza-tavat.”

Igazi kisiskola

Bán Krisztina, aki gömöri gyökerű, három éve a helyi alapiskola igazgatója. Kérdésünkre elmondja, hogy tavaly 8 tanulójuk volt, most pedig 11 gyerkőc ül a padokban. A következő tanévben 13 nebuló lesz, hiszen idén 6 elsőst írattak ide a szüleik. A kedvező változás annak köszönhető, hogy bár az óvodában magyar és szlovák osztály is van, a magyarba járó gyermekek mindegyikét az itteni alapiskolába íratták be a szüleik. Tipikus kisiskoláról lévén szó, ennek megfelelően „három lépéssel mindenki előtt” kell járni. Igyekeznek megfelelni a minőségi falusi kisiskola kritériumainak, ami a családias hangulatban, a tipikus kisközösségi jellegben nyilvánul meg. Ugyanakkor a felszereltségükre sem lehet panasz. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert állniuk kell a versenyt a közeli városi iskolával. „Aktívan részt veszünk a falu életében, s elmaradhatatlanul ott vagyunk minden közösségi rendezvényen. Alaposan leterheljük a gyerekeket, és a szülők részéről is megnyilvánul az együttműködés szándéka. Állandó kapcsolatban vagyunk velük, akár naponta, hogy a legkisebb problémákat is azonnal meg tudjuk oldani. Felszereltség dolgában is jól állunk, hiszen éppen most telefonáltak, hogy május elején jönnek felszerelni a további két interaktív táblát. Egyet már sikerült szereznünk önerőből, nagyon sokat spórolva, pályázva, fillérecskéket összerakva. Mindenünk megvan, amire egy 1–4. osztályos kisiskolának szüksége van. Az innen Párkányba vagy más nagy iskolába kerülő ötödikesek nagyon jól megállják a helyüket, hiszen biztos alapokat kapnak, s ezeket csak megerősíti bennük a kisközösségi élet.” Természetesen a kor követelményeinek megfelelően nagyon fontosnak tartják az angol nyelv és az informatika oktatását. Ottjártunkkor éppen a Föld napja volt, és a gyerekek kipirult arccal jöttek be az udvarról, ahol az iskola körüli fákat öntözték.

„Öregedünk, de van utánpótlás”

„A községben sok az idős ember – mondja a polgármester asszony –, de addig, amíg az óvodát és a kisiskolát képesek megtartani, van mozgás, jönnek a fiatalok. Szerencsére a képviselő-testület is úgy gondolkodik, hogy ameddig csak bírjuk, fenntartjuk az iskolát. Nekem amúgy is vesszőparipám az intézményünk sorsa, és bármilyen önkormányzat jön is a jövőben, remélhetően hasonló nézeten lesz. Az iskolának meghatározó közösségmegtartó ereje van egy ilyen településen. Közel a város, s nekünk fokozottan nehéz megtartanunk a kis közösség jellegét. Sikerült elérnünk, hogy a szülők most már nem viszik el a gyerekeket máshova (azelőtt Muzslára is járatták). Nekifogtunk bérlakásokat építeni, ezzel is szeretnénk helyben tartani a fiatalokat. Az igénylők között sok a nánai, de a máshonnan, főleg Párkányból érkezők is lehetőséget kaptak. Idén novemberben készülünk átadni az első tizenkét lakásos épületet, de a képviselő-testület már beleegyezett az esetleges folytatásba is, ha lesz rá igény.”

Az óvodában 30 gyerkőc van jelenleg – mondja a polgármester asszony, hozzátéve, hogy a magyar osztályban vannak többen. A szlovákot akkor nyitották, amikor még ott volt a katonaság, de az igény, a vegyes házasságok révén, továbbra is megmaradt, ráadásul Párkányból is jár ide egypár gyerek, talán az ovi jó hírének köszönhetően is.

A polgármester asszony végül csak elárulja, hogy annak idején nem könnyű örökséget vett át a másfél száz kifizetetlen számlával és négymillió koronás tartozással. (Igaz, ezek nagy része a gáz- és vízvezeték kiépítése idejéből maradt.) Két és fél évi kuporgatásba került, mire sikerült konszolidálni a község költségvetését. Kemény évek voltak, ráadásul 2005-től, amikor az állam lemondott a laktanyákról, arra is kellett takarékoskodni. Hogy a gazdasági válságot már ne is említsük, vagy az államnak az önkormányzatok iránti szűkkeblűségét. Nánán mostanában a közvilágítás korszerűsítése van napirenden. Nagy uniós támogatások megpályázásának nemigen látták értelmét, a kisebb pályázatok mellett (a falu központjának, a művelődési ház környékének a felújítása) inkább saját erejükre hagyatkoztak.