Állunk rendelkezésére!

Ad Vasárnap 24. szám / Koperta

Kedves Ismeretlen Levélíró! Szeretném megköszönni kedves szavait, hogy ismeretlenül is át tudja érezni a sorsunkat, megérti, milyen is az, ha valaki ilyen helyzetben van, mint mi. Nagyon jó, megható érzés volt olvasni a levelét, és még több erőt adott, hogy el tudjam viselni, ami még vár ránk az életben. Örülök, hogy vannak ilyen ismeretlen emberek. Szabolcs, mióta látta a tévében, újságokban az emeletes vonatot, szeretett volna rajta utazni. Végre ez is sikerült, azt a boldogságot, amit érzett, leírhatatlan. Ami más embernek „csak egy utazás”, az számára hatalmas élmény, boldogság volt. Most készülünk a Balatonra, Velencére, ami szintén nagy öröm neki. Ezt csak azért írom, hogy lássák, nem zárkózunk be azért, mert sokan bántanak, lenéznek.

Minden jót kívánunk, Önnek, kedves levélíró, és a szerkesztőségnek is köszönöm. Tisztelettel:

Baráth család, Kéménd

Ad Ha támadnak a csigák

Kedden érkezik hozzám a Vasárnap. Hátulról kezdem lapozni, így szoktam meg. Ha időm engedi, mindjárt beleolvasok, s alig tudom letenni, mindig találok benne nekem tetszőt. Most is így történt. Már tavasztól kínálódok a meztelencsigákkal. Olyanok, mint az oroszok voltak, éjjel jönnek csoportosan, támadnak, mindent letarolnak, aztán megbújnak. Persze, ha rájuk találtam, megsóztam őket, s most olvasom, hogy fáj nekik. (Nekem is fájt, sírni tudtam volna!) Lezabálták a gyönyörű százszorszépemet, margarétámat gyökérig. Nem tudtam megvédeni. Mérgemben kidobáltam, olyan csúnyák lettek, s mit nem ad Isten, nekimentek a spenótnak (biztosan gondolták, azt nekik vetettem), az epret, a legszebbeket kezdték meg, de még a krizantémot is megtámadták. Ezek mindenevők. Késő este vagy korán reggel kerestem őket, aztán feladtam. Most pedig köszönettel tartozom Önöknek a csigákról írt tanulságos tanácsokért. Egyet még kedden este kipróbáltam, s lám, négy helyen a dobozocskák tele lettek apró meztelencsigákkal. Az élesztős vízről van szó. Már sokaknak ajánlottam, mert nálam bevált. Többet nem sózok, lehet, ezentúl kevesebbet mérgelődöm a csigák miatt. Biztos vagyok benne, hogy még sok jó tanácsot olvasok a kedvenc Vasárnapomban. Köszönettel:

Balázsi Valéria Nagycétényből

Kit éltet a mi földünk

Az Ez a búza nem az a búza témáról Kövesdi Károly egy tavalyi írása, egy szintén hasznos és tanulságos olvasmány jutott az eszembe. Bár szerintem a mezőgazdaság mélyrepülését nem a szövetkezetek megszűnése okozta. A szövetkezetek megszűnése a feldolgozóipar likvidálásának egyenes következménye. Kivettek mesterségesen egy láncszemet a struktúrából, és az egész összeomlott. Sok mezőgazdasági terményt egy-két nap alatt vagy meg kell enni, vagy fel kell dolgozni, mert néhány értékét veszíti, tönkremegy. A piacokon közvetlen fogyasztásra csupán nevetségesen kis mennyiséget lehet értékesíteni. Ha nincs feldolgozóipar, fölösleges termelni. Azért senki sem fog dolgozni, hogy munkája gyümölcsét a trágyadombra öntse. Ma már elmondhatjuk, hogy a cukorgyárak és a dohányfeldolgozók az uniós politika áldozataivá váltak, de amikor a tejfeldolgozó üzemeket és a konzervgyárakat likvidálták, mi még olyan messze voltunk az uniótól, mint a magyar labdarúgó-válogatott a világbajnoki döntőtől. Ez egy rossz politikai döntés volt. Adjunk hálát az Istennek, hogy legalább a malmokat meghagyták, mert ha ezeket is tönkretették volna, ma még a lisztet is Pakisztánból kellene behoznunk. Amíg léteztek konzervgyárak, az emberek uborkát termesztettek, mert felvásárolták. Nyulakat tenyésztettek, mert felvásárolták. Éticsigát jártunk szedni, mert felvásárolták. Mikor megnyílt a kalondai határátkelő, járva a magyarországi falvakat, arra lettem figyelmes, hogy rengeteg ribizlit termesztenek, mert akkor még felvásárolták. Később elhanyagolták az ültetvényeket. Megkérdeztem ismerőseimet, hogy miért? Azt válaszolták, hogy a szociban 200 forintot adtak a ribizli kilójáért, az új világban meg már 20 forintért sem lehet eladni. A falusi emberekben ma is megvan a paraszti munka iránti elkötelezettség, de ha nincs értelme a munkájuknak, biztos, hogy nem fogják csinálni. Sokan már a kertjeiket sem ültetik be. Elmennek a nagy áruházakba, és bagóért vásárolnak. Igaza van Kövesdi úrnak, hogy sokan megélhetnének a mezőgazdasági tevékenységből akár szövetkezeti, akár magángazdálkodói formában, de ezt már nem lehet visszacsinálni. Bele kell nyugodnunk, hogy majd eszünk kínai konzerveket, amelyekbe lehet, hogy bele is pisilnek, de nem szólhatunk egy szót sem, mert az a nép, aki nem becsüli meg saját értékeit, meg is érdemli, hogy pisis konzerveket egyen.

Plavec Gyula, Vilke

Sajnálni való majmocska

Igen, egy kicsi növésű, de felnőtt majmocska, akit nem a megszokott állatkertben vagy cirkuszban, hanem egy csallóközi városkában láttam egy tavaszi kirakodóvásáron. Szegény párát egy fiatalember tartotta ölében, és simogatta. A majom szomorú képpel, nyakán, mint a kutyák, pórázzal, jólesően tűrte. Elnéztem és megsajnáltam, mert a szomorú nézésen túl beteg állat benyomását keltette. Meg is jegyeztem feltételezett tulajdonosának, hogy milyen szomorú. A válasz nem váratott magára, mindjárt jött kérdés formájában: miből gondolom, hogy szomorú. Minden élőlényen, ember vagy állat, meglátszik, feleltem. A feltételezett tulajdonos megkérdezte, szerintem mikor és hol volna a majma boldog. Az őserdőben, szabadon, az övéi között, válaszoltam. Reakciója meglepett. Hogy én jól érezném magam olyan vad környezetben? Erre csak annyit tudtam válaszolni, hogy én ember vagyok, és a közép-európai viszonyokhoz szoktam. Ezzel továbbálltam, de gondolataim többször vissza-visszaszálltak az esethez.

Briliánsan megalkotott kék bolygónkon mindenkinek megvan a szűkebb hazája a trópusoktól a jégtakart, végtelen sarkokig. Másoknak ez a környezet elviselhetetlen, de az ő számukra a mindennapi valóság. A természetes környezetéből kiragadott jegesmedvének és hasonlóknak az állatkertekben hűtést biztosítanak, vagy fűtenek a meleg éghajlat alól származó állatoknak. Hasonló a helyzet az emberekkel és fajokkal. Sokan nem önszántukból, hanem saját akaratuk ellenére kénytelenek elhagyni szülőföldjüket. Faji és vallási fanatikusság és villongások miatt. De ez nemcsak a mai korra jellemző. Idézzük fel a múlt század derekán végbement faji, majd később nemzetiségi jogfosztottsággal járó kitelepítéseket, amikor szinte egész falukat raktak ki, az ország másik végébe, és ott rabszolgai körülményekhez hasonló viszonyokban dolgoztattak. A második változat a szomszédos országgal való lakosságcsere, ami szintén tízezreket érintett. Nem vették figyelembe azt, ami az ember mivoltához illő lett volna. Nem irgalmaztak, nem kivételeztek senkivel – ha egyszer felkerült a listára, mennie kellett. Akár várandós nő, akár újszülött kisgyerekkel. Akár halálos beteg, akár végelgyengült öregember. Fűtetlen, hideg marhavagonokban szállították őket, rosszabb körülmények közt, mint a tengeri állatokat, akik szállítása tengeri vízzel töltött tartályokban történik. Ma is van nem kis jelentőségű kikényszerített migráció. Az emberek mindenüket hátrahagyva, a saját és a gyerekeik testi épségét kockáztatva kénytelenek menekülni az elvakult, mindent leromboló fanatikus egyének elől. Menekülnek, mert halálos veszély fenyegeti őket a hitükért. Kellene, hogy földünk még józanul gondolkodó népei összefogjanak, és egységesen, határozottan fellépjenek ezzel az egész világot fenyegető veszéllyel szemben, megálljt parancsoljanak a gonosz terjeszkedésének. Mielőtt romba döntenék az emberiség pár ezer éves kultúráját.

Puss Rudolf, Somorja

Ad Vasárnap 13. / Koperta

Bizonyára nagyon sok kedves olvasójuk nevében is kifejezhetem hálás köszönetünket a sok szép és tanulságos írásért, cikkért, melyek hétről hétre megjelennek a kedvelt Vasárnapban, és nemcsak a Koperta rovatra gondolok, hanem a lap egész tartalmára. Most azonban mégis szeretnék egy gondolat erejével visszatérni a Koperta rovatban Puss Rudolf Szegény méhecskék című írásához. Nagyon köszönöm tanulságos gondolatait a természet szeretetéről és védelméről. Valóban már kicsi korától kell a gyermeket az értékek tiszteletére, védelmére és szeretetére nevelni. A hívő ember a természet szemlélésében és csodálatában a valakinek, a Teremtőnek az irántunk való jóságát és szeretetét is látja. Ajándékként tekint a természetre. Valamiképp én is mint lelkipásztor szeretném terjeszteni a természet védelmének és szeretetének fontosságát. Az idézett cikk, mintegy sugallatára, írtam egy dalszöveget, természetesen a hit szempontjából is. Dallama egy vallásos búcsús ének, nagyon könnyű és fülbemászó, A Szentkút csillaga című kottás énekfüzetben található. A Mátraverebély-Szentkút kegyhelyen kapható legbiztosabban (Magyarország). A nyári szünidőben egyre több iskolás fogja felkeresni a természetet, különösen a cserkészek. Rájuk is gondoltam e versikével. Köszönettel és tisztelettel!

Pintér Zoltán lelkipásztor, Zsitvabesenyő

Teremtőnknek csodás műve

(Védjük a természetet!)

Dallam: Isten veled, drága szent hely (Szentkút Csillaga, 96. old.)

Teremtőnknek csodás műve ez a nagy világ,

Boldog, aki hálás szívvel, s hittel tekint rá.

Refrén: Áldjátok a Teremtőt, aki nekünk jótevőnk,

Ajándékba kaptunk tőle minden létezőt!

Hegyet-völgyet, ha járjátok, imát mondjatok,

A szépséges természetért hálát adjatok!

Refr.

Zöld erdőben kirándultok, résen legyetek,

Nyuszit, őzet, madárkát, védelmezzétek!

Refr.

Nektárt gyűjt a kis méhecske, köszönjétek meg!

Virág nyílik, lepke röppen, csodáljátok meg!

Refr.

Folyóvizet, tiszta forrást, értékeljétek,

Kis pataknak örüljetek, ne szennyezzétek!

Refr.

Légzésünkhöz a tiszta levegő,

Kell hozzá nagy zöldövezet és sok erdő.

Ref.

Gyümölcs, zöldség fontos nekünk, legyen mindennap,

Életünk egy nagy ajándék, érte hálát adj!

Refr.

Utcákon, játszótéren tisztaság legyen,

Buszmegálló közelében szemét ne legyen!

Refr.

Vegyszerektől óvakodjál, meg ne mérgezzen!

Természetet vandáloktól védelmezzétek!

Refr.

Dal- és táncünnepély

Júniusban ismét megrendezték Köbölkúton a már hagyományos járási dal- és táncünnepélyt. Soha még nem láttam sehol ilyen színvonalas műsort, mint amilyen az idén itt volt, pedig már számtalan helyen voltam ehhez hasonló rendezvényen. Köszönet a Csemadok helyi szervezetének és Köbölkút önkormányzatának. Az egész műsor a résztvevők felvonulásával kezdődött a Stampai János Alapiskola elől. Énekelve vonultak az Ardea üdülőközpontba, a Makovecz Imre tervezte szabadtéri színpadhoz, ahol folytatódott a műsor. A falu lakossága tán még soha nem volt olyan aktív, mint most. A magyar iskola diákjai a pedagógusoknak köszönhetően gyönyörű népdalokkal és táncokkal örvendeztették meg a nagyérdemű közönséget. Ezután a Csemadok alapszervezetének tánckara és az asszonykórus következett. A környékbeli falvakból érkezett táncos lábú, vidám népdalok előadói szintén magas színvonalon fejezték ki a népi kultúra iránt érzett szeretetüket. Mert minden nemzet, így a magyar is elsősorban a saját népi kultúrájából él és táplálkozik. Kár, hogy itt nálunk a faluban csak a nők veszik ki az egészből részüket, mi, férfiak tanulhatnánk tőlük.

Vass Tibor, Köbölkút

Kirándulás

Nagyszerű kirándulást szervezett a dióspatonyi nyugdíjasszervezet vezetősége, élén Pörge Marika elnöknővel. Tavaly Lipóton voltunk, idén Pápát vettük célba, mert ott még nem jártunk. Pápán egy csodálatos strandfürdőt találtunk. Hatalmas területen, mint egy szép rendben tartott park, fákkal, bokrokkal, gyönyörű fűvel, jobbnál jobb kristálytiszta vizű medencével. Benn az épületben is több található különböző hőfokú vízzel. A gyerekeknek csúszdák és egyéb attrakciók. Mindenki kiválaszthatta a neki legmegfelelőbbet. Igazi élmény- és termálfürdő ez a hely. Az ételről és italról kitűnő vendéglők, kioszkok, fagylaltozók, pizzások, lángos- és palacsintasütők gondoskodnak. Nagyon jól éreztük magunkat, köszönet a szervezőknek.

Szabó Magdolna, Dióspatony

Kedves Vasárnap!

Sok érdekeset olvasok a lapban, családi, jogi, közösségi témájú írásokat. Javasolnám a magyarlakta községek bemutatását „dióhéjban”, a lényegeset kiemelve, fényképekkel, térképpel kiegészítve, magyar és szlovák helységnévvel könyv formájában kiadni. „Ismerjük meg szép hazánkat!” Hasonló kiadvány lehetne, mint pl. a Panoráma 1976-os Szlovákiai utazások vagy a CSER Kiadó: Családi és osztálykirándulások – Szlovákia (2013) műve. De megfelelne a szakácskönyvek formája is. Nagyon értékes segédanyag lehetne a magyar iskolák számára, maradandó érték. És hasonló kis zsebkönyvek születhetnének más, sokakat érintő témával is (egészség, kiskert, gyereknevelés, hagyományőrzők, családi beszélgetések stb.)

Munkájukhoz jó egészséget, sok sikert kívánok.

Daňoné Szabó Márta

Helyreigazítás

A 48. számban leközölt, A nagy dunai árvíz híradásomban sajnos bakiztam! Elnézést kérek a polgármester úrtól és az olvasóktól, amiért a nevét másodjára hibásan írtam. Gúta polgármestere természetesen HORVÁTH ÁRPÁD.

Köszönettel: Paulovics László