Állunk rendelkezésére!

Megemlékezés

Emlékezni és emlékeztetni a fájdalmas múltra, a koncentrációs, a haláltáborok szörnyűségeire nemcsak a túlélők kötelessége. Minden ma élő embernek legyen az emlékezés a gyűlölet és az embertelenség ellen. És tisztelgés mindazok előtt, akik származásuk, vallásuk miatt váltak áldozatokká. Emlékezzünk és emlékeztessünk, hogy soha többé ilyen embertelen cselekedetek ne történjenek meg. Az áldozatok iránt érzett tisztelet jeléül mécsest gyújthatunk, mert sajnos már mást érettük nem tehetünk.

És a mécsesek fényei világítsák meg az élő emberek elméjét, hogy legyünk emberibbek, toleránsabbak és gerinces európaiak. Cselekedjünk olyan dolgokat, melyek az embert emberibbé teszik.

Czuczorné Kis Irén, Andód

100 év

Augusztus 1-jén Kisgyarmat község vezetősége a 100 éves Matók Juliannát köszönthette, aki irigylésre méltó testi és szellemi frissességgel fogadta, és készségesen elmondta azt is, milyen volt az élet régen a faluban, és milyennek látja most. „Nem ebben a házban laktunk gyerekkoromban. 1922-ben jöttünk ide, azóta itt vagyunk. Régen csak egy pincelakásunk volt, hárman laktunk egy udvarban. Szegények voltunk, rozst vetettünk, és magunknak sütöttük a kenyeret. Később szőlőt, kukoricát, krumplit termesztettünk. Régen sokkal jobb volt az élet. Sokkal egyszerűbb, nem olyan bonyolult, mint most – mondja, s elárulja azt is, mi volt a legemlékezetesebb ebben a száz évben neki. – Amikor megszülettek a gyerekek, ez mérföldkő volt az életemben, és mondanom sem kell, hogy az egyik legboldogabb pillanata. Az egyik legrosszabb, mikor kitört a háború. Borzalmas időszak volt.”

A kérdésre, hogy volt-e olyan dolog az életében, amit nem sikerült megvalósítania, s ha újra kezdené, biztosan megtenné, egyértelműen azt válaszolja: „Úgy gondolom, mindent meg tudtam tenni, amit szerettem volna.” És hogy mi a titka, milyen praktikákkal lehet egészségesen és hosszan élni? „Fiatalkoromban nagyon jó étvágyam volt, mindent megettem, gyümölcsöt, húst, zöldséget. Nagyon szerettem a szőlőt és a cseresznyét kenyérrel. Mostanság már inkább válogatok, nem nagyon van étvágyam, ki szoktam hagyni a reggelit, néha a vacsorát is. Nagyon sokat mozogtam, dolgoztam, és csinálom ezt még most is, ahogy bírom.”

Dinnyés Tamás, Kisgyarmat

Találkozónk

Augusztus 16-án megtartottuk 50 éves érettségi találkozónkat Szőlőskén. Nagykaposon végeztünk a mezőgazdasági technikumban. Mi voltunk a leleszi Bagolyvárból átköltöztetett iskola első kezdő osztálya Kaposon. Az ősi prépostság épületéből (itt kapta II. Endre királyunk vadászat közben Gertrúdisz halálhírét, akinek szívét itt őrizték) a felépített, de üresen maradt járáshivatal épületébe került iskolánk. Azért maradt üresen, mert a magyar többségű járások megszüntetése miatt a székhely Tőketerebes lett. Amikor kezdtünk, a diákság az egész Felvidéket képviselte, Szenctől Ágcsernyőig minden tájegységünk jelen volt. Mivel mindenki magával hozta tájszólását, az első félévben sok derűre ez adott okot. A boldogfaiak jobban „őztek”, mint Csongrádban, „mögyök a szönci högyre möggyöt szönnyi”. A gömöri, abaúji „a” hangok. A Bodrogközieket szinte falvak szerint megismertük a magánhangzók ejtése szerint. Hardicsáról három Irén kezdett velünk, ők „Terebössé” mentek. Hogy ki miért jött, nem firtattuk, sokan a törzsük, sokan elődeik birtoka, sokan teljesen prózai okok miatt. Mindenesetre nagyon érdekes, vegyes társaság jött össze, meglepően sok tehetséges taggal.

Ebéd után egy órakor találkozott osztályunk maradéka a „Zlatá putňa” (így, sajnos csak egy nyelven kiírva, remélem nem sokáig) panzióban, amely igényes, ízléses, a tájba illő épületben van. A környezetben vagy a háziak kedvességében hibát csak rosszindulatból találhat a vendég. A találkozót Benke Mari szervezte, amit egyik társunk egy csokor virággal köszönt meg nevünkben. Kulcsár Zoli osztályelnökünk megnyitója után megegyeztünk, hogy ha hallani akarunk egymás elmúlt öt évéről, akkor betegségről senki nem beszélhet, mert csak erre kevés lenne egy fél nap. Megemlékeztünk elhunyt hét társunkról. Aki tudta, hogy vannak azok hatan, akik nem tudtak eljönni, elmondta. Tizenegyen voltunk a huszonnégyből, mi is eléggé rozogán, tisztelet a néhány jobban tartósított kivételnek. Most már mindenki az időközben felnőtté vált unokáiról beszélt inkább, nekünk ettől szebb témánk már nem lehet. Egyetértettünk édesapám közismert mondásával, mely szerint minden nagyszülő „tiszta bolond”. Visszaemlékeztünk a legérdekesebb eseményekre, ilyenekből nem volt hiány, mivel egy épületben az iskola és internátus, minden rezdülésről mindnyájan tudtunk, és naponta rezdült valami. Bohony Ernő bácsi tanárunkról azért, mert az ő érdeme volt az énekkar, tánccsoport, tánczenekarok és népi zenekarok betanítása és működtetése. Ahogy minden május elseje reggelén egy traktor pótkocsijáról ébresztette fúvószenekarunk a „dolgozó népet”. Az iskolába összesen 100 diák járt, az említettek mellett még egy 33 tagú szimfonikus zenekaruk is volt. Most is előttünk, ahogy tanította a második vagy harmadik hegedű két-három fogására (amit a hegedűk nyakán egy vékony papírcsík jelzett) a gyengébb hallásúakat, akik ha késő estig tartott a szombati próba, unalmukban nem kis derültségünkre a hegedűt mozgatták a függőlegesen tartott vonón. Telente az egész környéket bejártuk egész estét betöltő műsorunkkal. Micsoda élmények voltak! Aztán a kiváló focistáink, csapataink. A reggeli tornák, –5 fok felett felső nélkül, amit több km-es futásra lehetett váltani. Ha csak egy szobában is égő villanyt látott közkedvelt nevelőnk takarodó után, az egész „intri” pizsamában rótta le büntető köreit az épület körül, az arra járó bennszülöttek kajánkodása mellett. Azok a felejthetetlen kapálások a vidék legdudvásabb, legkötöttebb talajú tengeriföldjein! Aztán a nevelőnk és a többi tanár emlékezetes mondásai, húzásai.

Nagyon jó hangulatban telt az idő. Este nyolc körül volt az „oszolj”, ki az inzulin és hasonló csemegék, ki a nála vendégeskedő gyerek, unoka miatt indult hazafelé. Azzal a reménnyel-tervvel váltunk el, hogy találkozzunk még, de valahogy gyanúsan sokszor hangzott el a „ha megérjük”.

Papp Zoltán, Szepsi

Ad Falu–kép: Küzdelmes hétköznapok

Mi, Baka község képviselői csalódottan olvastuk a Vasárnap augusztus 18-i számának riportját falunkról. Az ott leírtak kényszerítettek arra, hogy bizonyos tényekre felhívjuk az olvasók, valamint a helyi lakosság figyelmét. Többek között azért is, mert egy újságírótól elvártuk volna, hogy két szemszögből közelítse meg a témát, ha már személyeskedésre irányult a riportja. Mindenki tisztában van azonban azzal, hogy egy polgármester elszámolással tartozik az adófizető lakosok felé. Csízik Erzsébetet sem bántják, gyalázzák, hanem egyszerűen csak magyarázatot kérnek tőle az óriási hitelek felvételére, a versenypályázatok során be nem tartott költségekre, az el nem végzett munkák kiszámlázására és kifizetésére, a falu ingatlanjainak meggondolatlan eladására… Minden falugyűlésről hanganyag készül, annyiszor tagadta le ugyanis kijelentéseit, vonta vissza szóban tett ígéreteit, hogy értelmét látjuk azok rögzítésének. A testületi ülések mindig magyar nyelven folynak, csak a határozatok és a főellenőr beszámolója történik szlovákul. De hangsúlyozzuk, emellett magyarul beszélgetünk, vitázunk, senki sem lett elmarasztalva az anyanyelve használatáért!

A legnagyobb gondot az okozza, hogy polgármesterünk ennyi év után képtelen együttműködni bárkivel is: határozatokat fogadunk el, költségvetést készítünk, mindezt feleslegesen. Tudatosítani kell, hogy a képviselő-testületbe választott személyek kötelessége nemcsak segíteni a polgármester munkájának, hanem ellenőrizni is. Négy éve küzdünk valamiféle önkényuralom ellen, amely húsz év után képtelen elfogadni a kritikát, s a falu anyagi korlátait betartani. Bakán ugyanis túlköltekezés folyik, hitelből hitelbe menekülünk, ami dokumentumokkal alátámasztható. A választások után 2011-ben a képviselő-testület megrökönyödve vette tudomásul, hogy a falunak 105 000 eurós ki nem fizetett adóssága van, ami tartalmazza a járdák rekonstrukciójánál keletkezett 77 000 €-s többletköltséget. Minden falu belefért a tervezett anyagiakba, de a miénk nem. Kénytelenek voltunk a község földjei után járó bérletet, 127 000 €-t 10 évre előre felvenni a szövetkezettől, jelenleg tehát egy euró haszonbért sem kapunk. Sajnos ez még mindig nem volt elég az elmaradások kiegyenlítésére, mivel a beruházásokból származó adósságok határideje egyre jobban szorongatta községünket, így 2013 januárjában a helyi szövetkezettől további kölcsönt, 52 500 €-t kellet felvenni, viszont biztosítékként több mint 9 hektár területet kellett zálogosítani. Ez az összeg még mindig a 2011-es év számláinak törlesztésére lett felhasználva.

Hogy mennyire áll jól a falu szénája? 2013 végén az össztartozás 715 579,52 € (bankok 243 528,85 €, a szövetkezet 52 463,96 €, a lakásokra felvett hitel 374 400,42 €, a nem megfizetett számlák 45 186,89 €). Falu nagy felháborodására a modern, szép óvoda épületét, mely 10-15 millió koronába került, polgármesterünk 3,5 millióért értékesítette. Ilyen meggondolatlan üzletelések voltak a családtagjainak és rokonának közvetített ingatlaneladások is. Megdöbbenve szembesültünk 2 Magio tv és több internetes szolgáltatás indokolatlan előfizetésével. A helyzet rendbetétele érdekében a képviselő-testület ügyészséghez fordult.

Tényleg komoly kihívás a helyi iskola működtetése, főleg úgy, hogy 2007-ben az épületbe költöztetett óvoda mostanra nem járul hozzá a rezsiköltség rá eső részével sem. Az iskolába íratott elsősök száma nem három, hanem hat. A falu könyvtára pedig nem lett az iskolaépületbe költöztetve, bár a termet előkészítettük vállalkozói támogatásnak köszönhetően. Nagy büszkeségünk a baba-mama klub, aminek vezetői önkéntes munkát végeznek. Megnyitójára sajnos a meghívott polgármester asszony nem ment el. Az iskola felső tagozatának bezárásával kapcsolatos megbeszélésen, a szülők tájékoztatása céljából összehívott gyűlésen sem vett részt, a minisztériumba az igazgatónőt az alpolgármester kísérte el. Mennyire viselheti az iskola sorsát szívén Csízik Erzsébet, akinek unokái a tanítási év közepén elsőként hagyták el iskolánkat, s aki a híres falunapunk műsora alatt azzal sem tisztelte meg az esőben várakozó szülőket és gyerekeket, hogy egy óra várakoztatás után megköszönje fellépésüket? A sportpályán található épület felújításánál keletkezett említett többletköltség kifizetésére pedig azért nem került sor, mert a megbeszélt, szerződésben, pályázatban kidolgozott feltételeket nem teljesítette a kivitelező – ez nálunk már nem csoda.

Hogy községünkben miként működnek a dolgok, arról szép tanúsítvány a Szlovák Köztársaság Legfőbb Ellenőrzési Hivatalának jelentése, amely 24 oldalon marasztalja el a polgármester munkáját és a vezetése alatt álló hivatalt. A jelentés miatt ismét ügyészséghez fordult a képviselő-testület, ismeretlen tettes ellen feljelentést tettünk. Az öröklakások kérdésében valóban mi hoztunk döntést, és elodáztuk a megvalósítás idejét, de csak azért, mert képtelenek lettünk volna teljesíteni a hitelhez szükséges feltételeket, hisz az önkormányzat hitelképtelen. Bár Baka tényleg 22 ezer eurós plusszal zárta a múlt évet, de ez a felvett hitelből maradt, úgy is emlegethetjük, hogy ez az összeg fedi a bérlakásokba beköltözött lakóink letétbe helyezett hat hónapos bérleti díját. Itt meg kell említenünk, hogy sajnos az a pénz is el lett költve. Bízunk benne, hogy a számonkérésnél majd elmagyarázza a polgármesternő, miért nincs elkülönítve. Végül itt meg kell említenünk, hogy polgármesterünk titokban tartotta, hogy a Bartal-birtok néven emlegetett területek bírósági eljárás alatt állnak. Tehát építkezési telkeket egészen addig nem lehet ott kialakítani, míg a tulajdonjog nem tisztázódik, így a közművesítés sem történhet meg.

Néhány költői kérdés a végére! Miért nem azt emeljük ki, hogy mit adtak a falubeli vállalkozók és lakosok? A paplak parkettája, az iskola családi napja, a nyugdíjasklub, az edzőterem, a baba-mama klub bútorai, játékai mind-mind adományokból lettek előteremtve! A képviselő-testület egyes tagjai az egész éves tiszteletdíjukról is lemondtak az iskola támogatása és megmentése érdekében. Baka csodálatos település, fantasztikus emberekkel. Önkéntes munkát végző lakosokkal, segítőkész férfiakkal és nőkkel, akik kicsit belefásultak, hogy azért alkossanak, hogy egyesek learassák a babérokat. Nem véletlen, hogy az utolsó önkormányzati választást épp csak megnyerte a polgármester asszony. Talán pont ezért kellett volna többet tennie, a kölcsönök lefizetésével foglalkoznia, amihez persze kellett volna az akarata!

Mint képviselők vállaljuk kijelentéseinket, döntéseinket, cselekedeteinket. Bármikor bárkinek szívesen felmutatjuk a jegyzőkönyveket, a hanganyagot az ülésekről. Tisztelettel:

Bertalan György, Csomor György, Derzsi László, Fekete Pál