Zöldborsó vagy kerti borsó

A zöldborsót a többi zöldséggel és hüvelyessel szemben az teszi egyedivé, hogy magas a fehérjetartalma. Emellett A-, K-, C-vitamin, illetve tiamin, folát, mangán, vas, foszfor is van benne. A benne lévő fehérje és rost együttesen teltségérzetet kelt, rostja az emésztést is segíti. Rengeteg jó tulajdonsága ellenére puffadást és gázképződést is okozhat.

* A kifejtőborsók jellemzője, hogy magjuk éretten sima, nem töppedt, általában rövid tenyészidejűek.

* A velőborsók hosszabb tenyészidejűek, magjuk felülete ráncos, töppedt.

* A cukorborsók jellegzetessége, hogy a hüvelyük is ehető.

A borsó hidegtűrő növény, ezért a tavaszi vetések sorát is vele szokás kezdeni. Tartósított formában akár egész éven át fogyasztható. A legkorábban betakarítható növények egyike, amely után másodvetés is történhet a talajba (ültethető utána bimbóskel, kínai kel, karalábé, káposzta, uborka, cékla stb.). Talajunkat jelentős mennyiségű nitrogénnel gazdagítja, kiváló elővetemény.

A hüvelyben a magok száma 4–12 között változik. Először a kifejtőborsókat vessük, valamivel később a velőborsókat. A borsó alacsony hőmérsékletet igénylő növény, a mag csírázása már 2–3°C-nál megindul, de az optimális talajhőmérséklet 8–12 °C. A vegetatív fejlődés optimális hőmérsékletigénye 13–18 °C. A kikelt növények a –4-5°C-os fagyot is elviselnek, illetve, ha elfagytak, később újra kihajtanak. A nagy meleget és az azzal együtt járó vízhiányt azonban nem viseli el a borsó, ezért aki a korai vetést elmulasztotta, a megkésettel ne kísérletezzen, és csak később, nyár végén vessen újra borsómagot. A virágzás, illetve érés idején gyakran előforduló 25°C feletti hőmérséklet a virágok egy részének elrúgásához, a magkezdemény deformálásához, akár kényszeréréshez is vezethet. A növekedés 29˚C hőmérséklet felett megáll.

Talajban nem válogat. Legjobban a mélyrétegű, meszes, jó táperőben levő vályogtalajokon díszlik. Homokon, ha száraz a tavasz, a szélveréstől kell védeni. Napos, meleg termesztőhelyre ültessük, árnyékban nem fejlődik jól. A borsó mivel hüvelyes növény, a gyökerén élő baktériumok segítségével gyűjti a nitrogént, ettől függetlenül azonban kora tavasszal érdemes nitrogénműtrágyát is kijuttatni a földbe.

4–5 napos eltérésekkel szakaszosan vethetjük február 20-ától április közepéig. A folyamatos, friss zöldborsóellátást szakaszos vetéssel és a más-más tenyészidejű fajták vetésével oldhatjuk meg. Sortávolsága 30 cm legyen, vetésmélysége 5-6 cm. Fontos a tőtávolság is, nem szabad hagyni, hogy a tövek megfojtsák egymást, így az 5 centimétert érdemes meghagyni két tő között. A borsónövények egymásnak támaszkodva idővel befedik a talajt, ami egyrészt gátolja a gyomosodást, másrészt óvja a talaj víztartalmát. A kikelt borsót kapáljuk meg, és távolítsuk el a gyomokat; a magasra növő velőborsók támaszték hiányában elfekszenek, ami csökkenti a termés mennyiségét.

Előfordulhat, hogy a madarak egy szem borsót találnak a friss ágyás talajának felszínén, ami elég ahhoz, hogy a földben megkeressék a többit. A madárkár ellen (fátyol)fóliatakarással védekezhetünk.

Fucsek Margit kertészmérnök