Viszonyunk a kerthez – és a szöveghez

KENÉZ BORBÁLA

Enyhén szólva: enyhe csalódás. A szerző a fülszövegen elhelyezett életrajza szerint kertészmérnök, három évtizedes újságírómúlttal, aki „elburjánzott kertek szebbé varázsolásával” foglalkozik, valamint „a velünk élő növények gyakran mostoha életéről” is ír. Ehhez képest a könyv a hagyományos, témájában semmi újat, legföljebb földolgozásában mást hozó kertészeti színes kötetetek sorát gyarapítja. Szerkezete is az ismert mintát követi: évszakok bontásában (tavasztól télig) foglalkozik hol ezzel, hol azzal. A fejezetek mindenről a lehető legminimálisabb, mindenki számára ismert tárgyleírásokat hozzák visszafogott, enyhén magyartalan, érdektelen stílusban. Hogy az elfuserált kert megmentésének mik a titkai, arról egy szó sem esik. Ami, eltekintve attól, hogy kár volt címnek választani, még nem különösebben zavaró. Zavaró viszont, hogy semmit sem tudunk meg a szerzőnek a kerthez fűződő viszonyáról, így semmi sem utal arra, hogy a kertből vagy a kertért élne. Ami mégis személyes (trágyázás után ment színházba, s környezetének feltűnt a szaga, ezért innentől kezdve inkább komposztált – 56. oldal; a gyümölcsfák közt darázsfészekre bukkant, s egy taliga füvet szórt a fészekre, amely „galád eljárás” miatt éjjel lelkifurdalás gyötörte, mígnem rájött, hogy a füvet „meg sem kottyant nekik szétdobálni” – 126. oldal; javaslata szerint a darazsakat „érdemes különböző rovarirtó spraykkel űzni”, de „jó módszer az égetés is, persze arra nagyon vigyázni kell, nehogy az egész ház leégjen”), az inkább kínos, semmint hasznos adalék a kertészek számára. A képek szépek, nem feltétlen minden esetben egyediek, de nézegetésük kellemes. Csak ezért persze nem érdemes könyvet venni...

A kert, akár a kézirat s a szöveg: vagy eredeti, és nagyjából-egészében úgy jó, ahogy a szerző keze alól kikerül, vagy kiemelt gondoskodásra szorul. Elképzelhető, hogy egy elfuserált kertet érdemes jóvá tenni, kihívásként vagy jobb híján, az ötlettelen szövegbe viszont a szerkesztés sem lehel életet.

(Czauner Péter: Az elfuserált kert megmentése. Budapest, Cser Kiadó, 2012, 172 oldal)