Védett helyre hordjuk

TANÁCS

A fagyot nem tűrő évelők átteleltetésére nagyobb gondot fordítunk. Egyeseket – muskátli, rózsanád (kanna), leander, begónia – abban az edényben, amiben voltak, nem bolygatva földjüket. Mindnek a szobahőmérsékletnél öt–nyolc fokkal alacsonyabb klíma felel meg, de többségük elviseli az öt–tíz Celsius-fok körüli hideget is. A nem túl világos, száraz adottságú helyiségek alkalmasak az átteleltetésre. Növénye válogatja, milyen gyakori és mekkora adag öntözés a megfelelő: a nedves földben nyugovóra tért rózsanádat hagyhatjuk teljesen kiszáradni, a muskátlinak elég háromhetente egyszer vizet adni, a leander a permetezést szereti, a begónia földje pedig legyen mindig enyhén nedves. Ha tehetjük, esővízzel öntözzünk, a víz hőmérséklete legyen a helyiségével azonos. Az edényben teleltetett növényt nem metsszük, majd csak tavasszal; kivételt a muskátlival szoktak tenni, de ennek átteleltetési módjai sokfélék és szinte házanként változók. Itt is érvényes: ha kipróbált módszerünk bevált, újakkal ne kísérletezzünk. A gumós dáliákat is fölszedjük, nem kell az első fagyokat megvárnunk, így még lesz idejük szikkadni egyet. Szárukat a gumó fölött tíz centiméterrel vágjuk le, s így szárítjuk egy hétig, szellős helyen vagy zsinórra fellógatva. Utána nedves homokba vagy homokos földbe kerülnek, s tavaszig fagymentes helyen se kiszáradniuk, se rothadásnak indulniuk nem szabad. (a)