Termése, fája és levele is értékes

A dió bele rendkívül sok fehérjét, B-vitamint, ásványi anyagot tartalmazó kalóriadús élelmiszer. Zsírtartalma hatvan százalékos, amiből 56 százalék az esszenciális zsírtartalom. Ezt figyelembe véve a folyamatos mérsékelt fogyasztása jótékonyan hat a koleszterin csökkenésre, valamint a közönséges zsírokat helyettesítve soványító kúrának is jól beválik, természetesen a közönséges zsírok fogyasztásának szüneteltetésével. A dió itthon és külföldön egyaránt keresett árucikk. Az Európa Unió piacán szinte korlátlanul értékesíthető, mivel termesztését mennyiségi kvótákkal nem szabályozzák, korlátozzák.

A közvélemény úgy tartja, hogy a diófáknak nemigen vannak betegségei. Ez sajnos nem igaz. A kertekben álló diófákon igen gyakori a baktériumos levél- és termésfoltosság, a gnomóniás levélfoltosság és a nektriás ág-rák. A kártevők közül a diófát is megtámadják a levéltetvek, az almamoly és a szövőlepkék. Őszre a legtöbb diófa lombja betegesnek tűnik. Ez azonban gyakran írható a kedvezőtlen időjárás számlájára. Általában gombabetegségre gyanakszunk, ha a meleg nyári kánikula idején a dió levelei csörgőszárazra barnulva hullani kezdenek. Ez azonban nem a kórokozók és a kártevők, hanem az erős napsugárzás és az aszály következménye.

Legfőbb károsítói

A dió legfontosabb kártevője az almamoly, kártételével viszont csak a tenyészidő második felében kell számolni. Házikertekben, szórványgyümölcsösökben és nagyobb monokultúrában is károsít. Az almamoly lepkéi a zöld dióra helyezik tojásaikat. Az ezekből kikelő fiatal hernyók a zöld burkon rágják át magát. Mivel a dió csonthéját nem tudják átrágni, a kártevő a varratokon kersztül jut a termés belsejébe, vagy a burok és a csonthéj között él. A dióbelet fogyasztja, illetve ürülékével szennyezi. A károsított dióbél eltávolítható ugyan tisztításkor, de jelentős minőségi és mennyiségi veszteséget eredményez. A héjas dióról csak gondosabb vizsgálattal lehet megállapítani, hogy fertőzött-e, így a kártevő könnyen bekerülhet az egészségesek közé. Egyes évjáratokba a diótermés akár 10–30%-a is fertőződhet.

Növényvédelmi lehetőségek

A dió védelmére viszonylag kevés permetszert engedélyeztek. Azonban, ha a jelenleg károsító amerikai szövőlepke hernyói ellen védekezünk (például Diazol vagy Karate stb.), ezek a készítmények hatásosak az almamoly lárvái ellen is. Ám mivel a diófák koronája nagy, így a permetezés körülményes. A biológiai növényvédelem híveinek a Trichogramma tojásfürkészek betelepítését ajánlom, amit az almamoly tojásrakása idején kell megtenni. A tojásfürkészek alkalmazása nemcsak a kiskertekben lehet hatásos. Sikeresen ritkíthatjuk a diófa kártevőit az almamoly rajzása idején a nagy diófák alsó ágaira kihelyezett feromoncsapdákal is. Ezekkel a pározó hímlepkék egyedszámát gyéríthetjük jelentősen.

A dió gnómiás betegsége a legjelentősebb gombabetegség, károsításának következménye a korai levél- és gyümölcshullás. A kórokozó a leveleket, levélnyeleket, gyümölcsöket és a hajtásokat is megtámadja. Először pár milliméternyi kerek vagy szögletes sötétbarna foltok jelennek meg, majd a levelek sárgulnak, a foltok idő előtt összeolvadnak. A termés zöld burkán is kialakulnak a jellegzetes, szövetbe süppedő foltok, a csonthéj sokszor hozzátapad a burokhoz. Ilyenkor a fa életképessége romlik, fagyérzékenysége növekszik, csökken a következő évi termés mennyisége. A zavartalan gyümölcsfejlődés érdekében évente legalább három gombaölő szeres kezelést kellene végezni a diófáinkon. Erre felhasználható a réztartalmú Kuprikol vagy a szerves, pl. kaptán hatóanyagú Merpan 50 WP és Dithane is.

Penészgombák a dióbélbe

A dió termésbetegségei közül az egyik legfontosabb a Fusarium fajok okozta penészesedés. A dióbélen jellegzetes, de nem éles határú elszíneződés jelenik meg. Nedvesebb, párásabb körülmények között a dióbél penészesedik, dohossá válik. A fertőzés akkor megy végbe, amikor a termést hosszabb-rövidebb ideig a talajon hagyjuk. További nem elhanyagolható kártétel a fusarium fajok által termelt mikotoxinok képződése a bióbélben. Gyakori még a rózsaszínű penészesedés a dióbélen, ami nyirkos környezetben néhány nap alatt rózsaszín bevonatként jelentkezik. Ilyenkor a dióbél ízanyagai is károsodnak. Száraz környezetben az ilyen dióbél rózsaszinűvé összeaszik. A dióbélen előfordulhat még néhány kozmopolita penészgomba is (pl. a Penicillium sp. vagy Aspergillus sp.), ha a héj sérül vagy a dió napokig a talajon marad.

A szerző növényvédelmi szaktanácsadó