Párkánykertészeti előkészületek

ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS

A legfontosabb hozzávalók: a magok, a palántanevelő edények és a föld. A magvetéstől a tűzdelésen (pikírozáson) a kiültetésig fontos még a megfelelő környezet (öntözés, a levegő hőmérséklete és a szellőztetés) kialakítása, de egyelőre ezzel sem kell törődnünk.

A megfelelő mag

Ültetőanyagként megteszi a magunk fogta mag is, főként ha virágmagokról van szó: ami tavaly bevált, azon idén sem érdemes változtatni. A zöldségféléket tasakos formában szerezzük be, vagy ami ennél is garantáltabb sikert eredményez: szakboltban vesszük, grammonként. Vethetünk tavalyról vagy még korábbról visszamaradt magot is, az uborka, a dinnye és a tök biztosan kikel, a hagyma csírázóképessége viszont legföljebb egy-két év. Nem mindegy, milyen a talajunk: kötött földbe tömzsibb gyökerű gyökérzöldség való, lazább, jó vízáteresztőben a hosszú karógyökerű is szépen fejlődik. A magok ára kiskereskedelmi forgalomban is változó: a gyökérzöldség tasakja (2–3 gramm) 50–80 cent, a reteké (5 g) 23–40 cent, legdrágább a paprikáé (1–2 gramm): 70–90 cent, a zöldbabé (20 g): 70–97 cent.

A palántanevelők

A palántanevelő edények többfélék: a szaporítóláda sekély, tepsi alakú edény, melybe a finoman elrendezett vagy szitált földre vetjük sűrűn a magot, s később, az ezekből kifejlődő palántakezdeményeket ritkítjuk és tűzdeljük egyenként külön-külön a maguk edényébe. Szaporítóládának megteszi az öregebb lábas is. Az efféle szaporításra nagy kerteknél van szükség, ahol sok palántát szeretnénk kiültetni. Előnye, hogy viszonylag kis helyen nagyon sok egyedre tehetünk szert. Hátránya, hogy a lombleveles vékonyka egyedek megsínylik a tűzdelést.

A másik ismert eljárás, hogy a magokat eleve kis edénykékbe szórjuk (kettesével-hármasával), s a kis palántákat ezekkel az edénykékkel együtt ültetjük át nagyobbakba vagy egyenest az ágyásba, így gyökerük nem sérül. Legismertebb házi kertészeti formájuk a kiürült joghurtos- és tejfölösdobozok. Ezeket természetesen forró vízzel elmossuk és kiszárítjuk, aljukat kilyukasztjuk. A sekélyebb, szélesebb műanyag edénykékbe uborka- és dinynyemag ültetendő, a magasabb, öblösebb típusba paradicsom, paprika. Ha ezt a formáját választjuk a palántanevelésnek, a kisebb cserép mellett is dönthetünk, a paprika edénye azonban legalább öt–hét centiméter átmérőjű legyen.

Praktikus megoldás a boltokban kapható sokféle tőzegedényke, ezek mérete is változó: a kisebben jobban fejlődik a mag, s begyökerezése után az edénykével együtt ültetjük nagyobb edénybe vagy a szabadba. Megteszi természetesen minden papíriszap anyagú edényke is, a tojástartótól a kisebbekig: találékonyság és ötlet kérdése, hogyan ne adjunk ki érte pénzt. Jó szolgálatot tehet az elfogyott vécépapír gurigája: magasságban kettévágva éppen alkalmas a zellermagok számára. Mind a tálcás, mind az edénykés nevelés fontos része, hogy a szaporítóanyag (a föld) ne száradjon ki, de ne is legyen vízben, ezért mindkettő alja lyukas kell, hogy legyen, alattuk pedig vízfelfogó tálca.

A szaporítóanyag

A megfelelő földet ki-ki maga tudja a legjobban kikísérletezni. Azon túl, hogy csaknem minden palántának másféle földre van szüksége (amit azért figyelmen kívül is hagyhatunk), van néhány alapszabály. A legkevésbé a fáradt, használt föld alkalmas palántanevelésre, ez inkább csak fölösleges gondot és sok bosszúságot okozhat. Hasonlóan járhatunk a kerti földdel is (a kertünkből behozott földdel). A legjobb. ha vásároljuk az ültetőközeget, ebből is főként a zöldségtermesztésre ajánlottat. Keverhetjük homokkal vagy perlittel. Túl tőzeges mellett ne igen döntsünk, főként a paprika nehezen viseli a savanyú talajt. Aki biztosra akar menni, fertőtleníti a földjét, ami még nem garantál szükségszerűen felhőtlen palántanevelést, de majdnem. A földet magvetés után szokták beöntözni palántadőlés ellen (Fundazol 50WP), előtte az edényt tisztítószerrel (Savo) fertőtlenítik. A másik módszer, hogy a földet egy alkalmas edényben (használaton kívüli lavór, öreg fazék) sütőbe dugják fél órára, a 90 fokos hőmérséklet már kiöli a közegből a kártevőket. (r)