Paradicsomot minden kertbe!

Tele van C-vitaminnal, emellett más vitaminokat (B1, B2, B3, A) és ásványi anyagokat (K, Mg, P, Ca ) is tartalmaz. Piros színanyaga a likopin – az A-vitamin elővitaminja, antioxidáns hatású, azaz megköti a szervezetben a rákkeltő szabad gyököket. A bogyók színét a bennük képződő színanyag és a héj együtt határozza meg. Termései utóérők: ha a paradicsom bogyója teljesen kifejlődött, de még zöld színű, leszedve is beérik.

Termesztése: Napfényt, jó vízáteresztő, tápanyagban dús talajt és rendszeres öntözést kíván. A palántákat érett komposzttal vagy istállótrágyával dúsított földbe ültessük. Az ideális tőtávolság 30–50 cm legyen, ne ültessük sűrűbben, mert a növények nem fognak elegendő fényt kapni, és a gombás megbetegedések is hamarabb megtámadják őket. Mélyre ültessük, egészen az alsó levelekig, ilyenkor a talajban lévő szárrész teljes hosszában járulékos gyökeret fejleszt, melynek segítségével több tápanyagot tud felvenni.

A magasra növő paradicsomok támasztékot igényelnek. Ezért az ültetés után szúrjunk melléjük egy-egy karót, később ezekhez kötözzük a növényeket. Az étkezési paradicsom sövényes támrendszer melletti termesztése esetén alakítsunk ki dróthuzalú vázrendszert. A hajtásokat, amint elérték a huzalokat, erősítsük hozzájuk. Természetesen ekkor is szükség van a hónaljhajtások eltávolítására – a fattyazásra –, az elszáradt, öregebb alsó levelek folyamatos eltávolítására. A hónaljhajtások sok energiát vesznek el a növénytől, kevesebb fényt és levegőt engednek a lomb belsejébe. Szükséges a hajtások legfelső huzal feletti visszacsípése is úgy, hogy a legfelső fürt felett maradjon 1-2 árnyékoló levél. A hónaljhajtásokat hetente csípjük le, ezt nevezzük kacsolásnak vagy fattyazásnak.

Érdemes mulccsal takarni körülöttük a talajt. Ez lehet például fenyőkéreg, fűnyesedék, szalma. A mulcs igen hasznos, mivel védi a talajt a kiszáradástól, ezért kevesebbet kell locsolni, védi a növényt a gombás megbetegedésektől, meggátolja a gyomokat növekedésükben, értékes és folyamatos tápanyag-utánpótlást jelent növényeink számára.

A paradicsom tápanyagigénye nagy. A nitrogén a lombozat fejlődését segíti. A foszforra a növekedés elején és terméskötéskor van szüksége, káliumellátása legyen egyenletes. Kalcium és magnézium is szükséges számára. Öntözzük növényeinket folyamatosan, és távolítsuk el a gyomokat.

Betegségei: A paradicsom számára a legfőbb veszélyt a gombás megbetegedések jelentik, a növény védelme érdekében az alsó leveleket, amelyek a földhöz érnek, vágjuk le. Az öntözés során lehetőség szerint a víz ne érje a leveleit.

Ha a termés csúcsi részén szabálytalan foltban elváltozást, barna besüppedő foltot veszünk észre, ami növekszik és elfeketedik, a levelek ugyanakkor tünetmentesek, ezt a jelenséget az egyenlőtlen vízellátás, a talaj magas sótartalma vagy a kalciumhiány okozza. Fontos tehát az egyenletes öntözés, a műtrágyákat pedig ne adagoljuk túl. Lombtrágyával orvosolhatjuk a megbetegedést, és talajjavító mészkőport is adagolhatunk.

Ha a leveleken, szárakon, terméseken elváltozásokat tapasztalunk (foltok, barnulás, feketedés), paradicsomunkat valamilyen gombabetegség támadta meg. Ha a fertőzés még kezdeti stádiumban van, távolítsuk el a beteg részeket.

Ha a leveleken 0,5–1 cm átmérőjű, redőzött foltok jelennek meg magas hőmérsékleten és párás viszonyok között, alternáriás betegségre gyanakodhatunk. A kórokozó fertőzött növényi részekkel és magokkal terjed.

A paradicsom fitoftórás betegsége akár járványt is okozhat a paradicsomon, de a burgonyánál is ez a kórokozó a felelős a betegségért. A levelek szélétől foltosodás kezdődik, majd a levelek teljesen megbarnulnak. Az egészséges és a beteg rész határán fehér bevonat keletkezik. A bogyók deformálódnak, megkeménykednek, majd megpuhulnak. Sok csapadék, pára, legalább 20˚C feletti hőmérséklet kell a fertőzéshez.

A paradicsom szeptóriás megbetegedéséről akkor beszélünk, ha a levélen 1–3 mm átmérőjű, barna szélű, világos közepű foltok jelennek meg fekete gömbökkel. Mindkét betegség fertőzött növényi maradványokkal terjed. A gombaölőszeres kezeléseket 10 naponként szükség szerint meg kell ismételni.

Baktériumos megbetegedése a korinebaktériumos betegség, amikor a növény lankad, fonnyad, majd elpusztul. Másik baktériumos megbetegedése a xantomonaszos varasodása, amikor a sárgás, vizenyős, kicsi foltok beszáradnak. Ezeket a fertőzött töveket el kell távolítani, a baktériumos fertőzések ellen réztartalmú vegyszerek hatásosak.

A termések felrepedését a vízellátás nagymértékű ingadozása okozza, ezért rendszeresen kell öntözni, a felrepedt terméseket pedig minél előbb el kell fogyasztani.

Kártevők is megjelenhetnek rajta (pl. üvegházi molytetű, gyapottok-bagolylepke). A nagyobb kártevőket – hernyókat, poloskákat – vagy leszedéssel, vagy vegyszerek segítségével távolítsuk el. Nagyon fontos, hogy rendszeresen megvizsgáljuk a növényeinket

Fucsek Margit kertészmérnök