Októberi teendők a kertben – 2.

ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS

Az október másik fele a takarítások ideje. Mindent elrakunk, amire kint nincs szükség, vagy amire jövőre is szükség lesz, ezért nem tehető ki a téli időjárás viszontagságainak.

Kihúzzuk a karókat

és a virágok meg a növények alkalmi támaszait, leveregetjük róluk a maradék földet, s tavaszig száraz helyen tarjuk őket. A gondos kertész olyan, mint a gondos szakács: ahogy ez se főz mindent ugyanabban a fazékban vagy lábasban, a kertésznek is más-más karói vannak például a dáliák és a futóparadicsom részére, s ezeket nem keveri össze. Egyedül az akácfa szőlőkaró hegyes végét nem szükséges átitatva vízhatlanná tenni, mert tartós és szinte egy életre szól, a puha fából készült és törékenyebb lécek élettartamát az impregnálásuk évekkel növelheti. Ezeknek fölső részükből is befesthető egy tíz centiméteres rész; ha többféle színt használunk, az egyben a megkülönböztető jegyük is lehet.

Kidöntögetjük a virágládákat és -cserepeket: ugyanebbe a földbe jövőre már úgysem volna jó ültetni. A fáradt és minden morzsájában kihasznált föld még egy utolsó nagy szolgálatot tehet: a komposzton elegyengetve. Ha az idén nemcsak ládában és cserépben, hanem lyukas vödrökben vagy dézsában is neveltünk egynyári virágot, különösen sok terméketlen földünk lett. A nagy mennyiségű kitermelt talajt mindenestől a komposztáló mellé halmozzuk – a benne levő növényi maradékokkal, gyökerekkel egybeszőtt földlabdákkal együtt –, s a hulló falevelekből fokozatosan gyűlő másik halommal váltogatva fokozatosan rétegezzük a komposztálóba. Egy réteg falevél, egy réteg föld; a növényi rész rétege lehet tíz centiméter vastag, földből elég két-három centiméter. Mielőtt elrakjuk őket, a megüresedett cserepeket és egyéb tárolókat is alaposan megtisztítjuk a földtől, s jó időben vagy jókedvünkben ki is súrolhatjuk, ezzel az esetleges áttelelő kártevőket is elpusztítjuk.

Metsszük a rózsát,

az elhalt tönkrészeket is óvatosan kitörjük a tőből, a rózsaágyást felássuk, a tövek közvetlen közelét kapával lazítjuk. Az idősebb rózsatőnek a fagy ritkán árt, de azért semmiből sem áll földből kúpot húzni rá. Még szerencsésebb a körötte fellazított vagy kibontott földet tányérszerűen elrendezni s annyi komposztot vagy trágyát lapátolni a tányérba, hogy a tövet is eltakarja. Jobb híján megteszi a nedves falevél is, földdel keverve vagy letakarva. A fagy és a majdani olvadás elvégzi a munka maradékát, s az értékes tápanyag tavasszal erőt ad a gyökérzetnek és az új hajtásoknak. A csírázóképességet gátló diófalevélnek sajnos sokkal rosszabb a híre, mint az egyéb fákról származóknak, ezért sokan sokféleképp igyekeznek tőle szabadulni. Rózsák talajtakarójának például eszményi (ugyanúgy szamócasorok közé, fagyérzékeny bokrok tövébe, gumósokra, és bizony: a komposztba is).

Még telepíthető

a legtöbb gyümölcsfa, a szőlő, az élő sövénynek vagy szoliternek szánt bokor. A gyümölcsfa gödre legyen a lehető legnagyobb és legmélyebb – pontosan akkorát ássunk neki, amekkorára erőnkből futja. Ha volt lehetőségünk megbízható forrásból, erre szakosodott faiskolából vagy hozzáértő kistermelőtől csemetét beszereznünk (merthogy csak így érdemes), akkor a kellő mennyiségű trágyáról is gondoskodjunk, mert szintén csak így érdemes. Fánk gyökerei ugyanis néhány éven belül fölélik a talaj erejét, s ennek pótolása később már körülményes. Trágya híján a komposzt is szóba jöhet, komposzt híján a jobb pihent föld. A trágya ne érintkezzen a gyökerekkel, a gödör betemetését a megfelelő karó leverése előzi meg. A szőlő, mivel gyökere nagyon mélyre hatol, ültetéskor nem igényel ekkora körültekintést, ráadásul ízét a talaj természetes összetétele is befolyásolja. A gyökeres vessző teteje valamivel magasabban legyen a gödör pereménél – erre végül legalább húsz centiméter magas földkúpot húzunk, a kupacolást elegyengetjük. A vessző fölé emelt piramisnak tavaszig ki kell tartania, akkor sem bolygatjuk, megvárjuk, míg a hajtás a meleg hatására kibújik s magától hozzászokik a fényhez. Egyedül a bokrok gödrét vagy árkát nem trágyázzuk, mert ezeknek nagyon érzékeny a gyökérzetük. A lényeg, hogy megéledjenek, ennek alapja a jól előkészített és beöntözött talaj. A bokrok tövét ráérünk később trágyázni, amikor már növésnek indultak.

Végül: a kertész mellesleg szakács is. Főz magára – ez a legkevesebb, hiszen a kertje ezért is van. Most, hogy az utolsó paradicsomot és paprikát is leszedte, estére rottyant egy jó kis lecsót. De inkább jó sokat, holnapra is jusson. (g)