Agro

Októberi teendők a kertben – 2.

Jó az embernek a kertben, mert a szabad ég alatt zenét hallgat: a nyikorgó taligakerék, a cinkanna fülének koppanása a peremén, az orgonabokorban szondírozó verebek és a kertközpontú filozófia egyéb akusztikai kellékei mind-mind a kedvünket keresik.
ÚJ SZÓ ONLINE

2012. október 26. 19:00

ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS

Az október másik fele a takarítások ideje. Mindent elrakunk, amire kint nincs szükség, vagy amire jövőre is szükség lesz, ezért nem tehető ki a téli időjárás viszontagságainak.

Kihúzzuk a karókat

és a virágok meg a növények alkalmi támaszait, leveregetjük róluk a maradék földet, s tavaszig száraz helyen tarjuk őket. A gondos kertész olyan, mint a gondos szakács: ahogy ez se főz mindent ugyanabban a fazékban vagy lábasban, a kertésznek is más-más karói vannak például a dáliák és a futóparadicsom részére, s ezeket nem keveri össze. Egyedül az akácfa szőlőkaró hegyes végét nem szükséges átitatva vízhatlanná tenni, mert tartós és szinte egy életre szól, a puha fából készült és törékenyebb lécek élettartamát az impregnálásuk évekkel növelheti. Ezeknek fölső részükből is befesthető egy tíz centiméteres rész; ha többféle színt használunk, az egyben a megkülönböztető jegyük is lehet.

Kidöntögetjük a virágládákat és -cserepeket: ugyanebbe a földbe jövőre már úgysem volna jó ültetni. A fáradt és minden morzsájában kihasznált föld még egy utolsó nagy szolgálatot tehet: a komposzton elegyengetve. Ha az idén nemcsak ládában és cserépben, hanem lyukas vödrökben vagy dézsában is neveltünk egynyári virágot, különösen sok terméketlen földünk lett. A nagy mennyiségű kitermelt talajt mindenestől a komposztáló mellé halmozzuk – a benne levő növényi maradékokkal, gyökerekkel egybeszőtt földlabdákkal együtt –, s a hulló falevelekből fokozatosan gyűlő másik halommal váltogatva fokozatosan rétegezzük a komposztálóba. Egy réteg falevél, egy réteg föld; a növényi rész rétege lehet tíz centiméter vastag, földből elég két-három centiméter. Mielőtt elrakjuk őket, a megüresedett cserepeket és egyéb tárolókat is alaposan megtisztítjuk a földtől, s jó időben vagy jókedvünkben ki is súrolhatjuk, ezzel az esetleges áttelelő kártevőket is elpusztítjuk.

Metsszük a rózsát,

az elhalt tönkrészeket is óvatosan kitörjük a tőből, a rózsaágyást felássuk, a tövek közvetlen közelét kapával lazítjuk. Az idősebb rózsatőnek a fagy ritkán árt, de azért semmiből sem áll földből kúpot húzni rá. Még szerencsésebb a körötte fellazított vagy kibontott földet tányérszerűen elrendezni s annyi komposztot vagy trágyát lapátolni a tányérba, hogy a tövet is eltakarja. Jobb híján megteszi a nedves falevél is, földdel keverve vagy letakarva. A fagy és a majdani olvadás elvégzi a munka maradékát, s az értékes tápanyag tavasszal erőt ad a gyökérzetnek és az új hajtásoknak. A csírázóképességet gátló diófalevélnek sajnos sokkal rosszabb a híre, mint az egyéb fákról származóknak, ezért sokan sokféleképp igyekeznek tőle szabadulni. Rózsák talajtakarójának például eszményi (ugyanúgy szamócasorok közé, fagyérzékeny bokrok tövébe, gumósokra, és bizony: a komposztba is).

Még telepíthető

a legtöbb gyümölcsfa, a szőlő, az élő sövénynek vagy szoliternek szánt bokor. A gyümölcsfa gödre legyen a lehető legnagyobb és legmélyebb – pontosan akkorát ássunk neki, amekkorára erőnkből futja. Ha volt lehetőségünk megbízható forrásból, erre szakosodott faiskolából vagy hozzáértő kistermelőtől csemetét beszereznünk (merthogy csak így érdemes), akkor a kellő mennyiségű trágyáról is gondoskodjunk, mert szintén csak így érdemes. Fánk gyökerei ugyanis néhány éven belül fölélik a talaj erejét, s ennek pótolása később már körülményes. Trágya híján a komposzt is szóba jöhet, komposzt híján a jobb pihent föld. A trágya ne érintkezzen a gyökerekkel, a gödör betemetését a megfelelő karó leverése előzi meg. A szőlő, mivel gyökere nagyon mélyre hatol, ültetéskor nem igényel ekkora körültekintést, ráadásul ízét a talaj természetes összetétele is befolyásolja. A gyökeres vessző teteje valamivel magasabban legyen a gödör pereménél – erre végül legalább húsz centiméter magas földkúpot húzunk, a kupacolást elegyengetjük. A vessző fölé emelt piramisnak tavaszig ki kell tartania, akkor sem bolygatjuk, megvárjuk, míg a hajtás a meleg hatására kibújik s magától hozzászokik a fényhez. Egyedül a bokrok gödrét vagy árkát nem trágyázzuk, mert ezeknek nagyon érzékeny a gyökérzetük. A lényeg, hogy megéledjenek, ennek alapja a jól előkészített és beöntözött talaj. A bokrok tövét ráérünk később trágyázni, amikor már növésnek indultak.

Végül: a kertész mellesleg szakács is. Főz magára – ez a legkevesebb, hiszen a kertje ezért is van. Most, hogy az utolsó paradicsomot és paprikát is leszedte, estére rottyant egy jó kis lecsót. De inkább jó sokat, holnapra is jusson. (g)

Önnek ajánljuk
nagysurány tűzeset

GALÉRIA: Óriási raktártűz és gomolygó füstfelhő Nagysurányban

koronavírus
Frissítve

Szlovákia óvintézkedéseket tett a koronavírus miatt

Kuntapolca

Kuntapolca: egy ötszázéves történet vége

*

Bali – a sziget, amely rabul ejt

sas mkö

A Magyar Közösségi Összefogás képviselőivel tárgyalt az SaS

Kobe Bryant

Így reagáltak a hírességek Kobe Bryant halálára

Legfrissebb galériák
Olvasta már?

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.