Mi legyen a kerti tóval?

A munkát a vízfelszínre hullott falevelek és egyéb szennyeződések eltávolításával kezdjük. Ez azért szükséges, mert a vízben maradó szerves anyagok melegebb időben bomlásnak indulnak, oxigént vonnak el a tó élővilágától, mérgező bomlástermékekkel telítik a vizet. A tóhálóval ne csak a vízfelszínt, hanem a mélyebb rétegeket is söpörjük végig. Használhatunk erre iszapporszívót is. Hogy további levelek ne hulljanak a tóba, fedjük le fóliával, vagy hálóval, amit a lombhullás után felszedhetünk. A hálót rendszeresen tisztítsuk meg a ráhullott szennyeződésektől, ne hagyjuk, hogy a levelekkel telt háló rálógjon a tó vizére.

A kerti tó növény- és állatvilága

Tíz fok alatt a kerti tóban élő halak élettevékenysége lelassul. Ezen a hőmérsékleten hagyjuk abba az etetést. Enyhébb napokon, amikor napsugárzás hatására 10 fok fölé emelkedik a vízhőmérséklet, heti egy alkalommal etessünk. 15 C fok fölött 3-4 naponta adjunk haleledelt.

A kerti tó növényeinek táplálását is fejezzük be, mert a tápanyagot már nem hasznosítják. A hazai vízpartokról származó évelők, így a békatutaj, a nyílfű, a mocsári boglárka, a nád, a gyékény- és sásfajok jól viselik a téli hideget. Az évelők pusztuló részeit folyamatosan távolítsuk el, nehogy a vízbe kerüljenek. A nád, a bodnározó gyékény termésbugái azonban télen is szép látványt nyújtanak, így azokat hagyjuk meg, de a vízbe lógó leveleket vágjuk le. A vízfelszínen lebegő életmódot folytató növények általában egynyáriként viselkednek. A sulyom, a kagylóvirág, a vízi jácint télen elpusztul, a békalencsét a fagy tizedeli meg, A rucaöröm is elpusztul télen, de spórái áttelelnek, és a következő évben új növények fejlődnek belőlük. A kolokán (Stratiotes aloides) a telet a tó fenekére húzódva tölti. Az úszó növényeket vízzel telt dézsában, fagymentes helyen átteleltethetjük.

Hatvan centiméteres vízmélység alatt a fehér tündérrózsa a tóban károsodás nélkül áttelel. A sárguló leveleket, virágszárakat távolítsuk el a növénytől. Ha úgy döntünk, hogy kiemeljük, akkor az ültetőedénnyel együtt helyezzük vízzel telt műanyag ládába, vagy vödörbe, és 5 C fokos, világos helyiségben teleltessük. A sárguló részeket vágjuk le, de a zölden maradt leveleket meghagyhatjuk.

Ha a víz hőmérséklete 5 fok alá csökken

állítsuk le a csobogókat és a vízforgató berendezéseket működtető szivattyúkat. A 4,5 fokos víz sűrűbb, mint az annál melegebb, vagy hidegebb víz, így ez a vízréteg a tó aljára „száll”, és – ha nem kavarjuk föl – szigetelő réteget alkotva segíti a víz alatti élőlények telelését. A szivattyút emeljük ki a tóból, tisztítsuk meg, tiszta vízzel telt vödörben, fagymentes helyen (garázsban, pincében) tároljuk tavaszig. A fizikai szűrőket is távolítsuk el, víztelenítsük, és tisztítva tároljuk a tél folyamán. A biológiai szűrőberendezésben „dolgozó” baktériumok már 15 fok alatt befejezik élettevékenységüket, ezért állítsuk le a berendezést. A víz alatti lámpákat nem szükséges kiemelni, ha fagyálló műanyagból készültek. Erről a gyártónál érdeklődjünk. A bekapcsolt lámpák nem engedik, hogy összefüggő jégréteg alakuljon ki a tó felszínén. Az algamentesítéshez használt UV-lámpákat azonban emeljük ki a tóból.

Kerüljük a jégpáncél kialakulását

Ne hagyjuk, hogy a tél folyamán a tó felszíne teljesen befagyjon. Az összefüggő jégpáncél elzárja az oxigént a víztől, amire a víz alatt telelő növényeknek és halaknak szükségük van. Ezen kívül nem engedi át a vízben felszabaduló káros gázokat sem, ami a tavi élővilág pusztulását okozhatja. Jégmentesítésre használhatunk kifejezetten erre gyártott úszó készüléket, de a felszín alatt 10-20 centiméter mélységben működtetett fúvóka nélküli szivattyú is megfelelő. Ha erre nincs lehetőségünk, akkor vékonyabb jégréteg esetén helyezzünk forró vízzel telt lábost a jégre. Vastagabb jégrétegnél vágjunk léket úgy, hogy kézi fúróval akkora nyílást fúrjunk a jégpáncélba, amelyen befér a kézifűrész, majd azzal vágjunk rést. Soha ne csákánnyal essünk neki a jégnek, mert a zaj megzavarja a telelő halakat.