Metsszünk?

ÚJ SZÓ-HÍR

Nem múló viszketegségét csak fokozza, ha az Interneten elolvassa, mások mikor metszenek. Mások ugyanis akár már december óta is vígan metszenek. Megint mások meg egymásnak ellentmondóan vélekednek – a hangsúlyozottan ugyanarról – a metszésről. A helyes időpontra vonatkozó nézetek a két szélsőség közt helyezkednek el, ezek szerint a metszés olyan, akár a házasság: se túl korán, se túl későn nem ajánlott. (Plusz ugye, további párhuzamként: mindkettő könnyen elrontható, bár az elrontott metszésnél az ember utólag hiába hibáztatná a fát.)

Akkor hát metsszünk, vagy ne metsszünk? Több évtizedes tapasztalat, hogy mínusz öt fok alatt nem metszünk. Kevésbé köztudott, hogy akkor sem, ha nem zárható ki, hogy a hőmérséklet az elkövetkezendő napokban-hetekben öt fok alá zuhan. Annyi mindenképp megjegyzendő, hogy a korai téli metszés tájainkon nem a fák és a tőkék vagy a termés végett történik, hanem az állomány nagysága miatt. Vagyis kényszerűségből. Háztáji kertészetben egy-két fát (tíz–tizenötöt) és néhány (tíz–százötven) tő szőlőt semmiképp sem szükséges februárban metszeni. A február csalóka hónap: a mai napsütést és enyhülést kemény fagyok válthatják, s a frissen vágott ágak és vesszők a sebfelületükön vagy a fagytól, vagy valamilyen betegség által szenvedhetnek jóvátehetetlen kárt.

A kiskertésznek tehát nem kell sietnie a metszéssel, semmi okra rá, azonkívül attól kiskertész, hogy türelmes, valamint hogy belátja: a legjobb mindent a maga idejében elvégezni. A megfelelő időpont nem a konkrét hónap konkrét napjának éppen aktuális időjárásától függ, hanem a tavasz visszafordíthatatlan közeledtétől. Az utolsó időpont a rügyfakadás előtti utolsó néhány nap. Először az almatermésűeket metsszük, aztán a csonthéjasakat, legutolsóként az őszibarackot.

Ha semmiképp nem tudunk ellenállni metszőkedvünknek, és a talaj már engedi, hogy dolgozzunk rajta, nézzük végig a málnást: amelyik tövet száraznak, odvasnak vagy fiatalnak ugyan, de dudorosnak találjuk, azt távolítsuk el. Tehetünk egy röpke szemlét a rózsakertben is. Természetesen egy-egy elszáradt nagyobb ágnak a lefűrészelésével nem kell várnunk: ezt száraz időben bármikor megtehetjük. A vágás felületét gyorsan száradó és meleg hatására nem olvadó (nem viaszos) sebkezelővel védjük. Ha nem feltétlen ragaszkodunk a metszéshez, mert beérjük másmilyen jellegű kerti munkával is, az arra kiszemelt néhány sort a veteményes szélén most elgereblyézhetjük, s vethetünk bele mákot. A szemeket homokkal keverjük, úgy könnyebb a vetésük, a sor mélysége egy centiméter legyen, tetejét végül lapáttal vagy deszkával finoman lelapogatjuk. (r)