Méhek a szőlőben

Szőlőskertjeinket egész éven át az állatvilág sokféle tagja, madarak, rágcsálók, vadállatok, rovarok látogatják, amelyek a szőlő törzsének, vesszőinek, leveleinek, fürtjeinek, gyökerének károsítói vagy éppen egymás élősködői. Mindig örömmel fedezzük fel a szőlő lombsátrában a rovarokat pusztító madarak fészkét. Ők szedik össze a szőlőben pusztító rovarok lárváit és viszik az eleségre váró fiókáiknak. Hasznos, ha az érett fürtökön egyre több katicabogár közlekedik, mert gyérítik az őszre felszaporodó atkákat, tetveket.

Kevésbé örülünk a nagyobb állatoknak, köztük a nyulaknak, őzeknek, rókáknak, amelyek télen a törzs kérgét rágják, tavasszal lelegelik a friss, még zsenge vitorlákat és hajtásokat, ősszel pedig megeszik az érett fürtöket. Persze, ha csak kóstolgatják azt a növényt, akkor még nincs baj, mert annyi jut nekik is, de a tarra rágott szőlő vagy a szétcsipkedett, szétzúzott bogyó már nagy kár a gazdáknak.

Elkeserítő azonban, amikor az érni kezdő szőlőfürtökön megjelennek a darazsak (Vespa vulgaris). Július végén, augusztus elején az igen korai és főként a muskotályos ízű fajták bogyói zsendülnek, üvegesednek, puhulnak. Még türelemmel várunk, hagyjuk, hadd érjenek. Mire újra kimegyünk a tőkékhez, addigra a darazsak seregestül a szőlőn teremnek és boldogan kirágják a bogyók héját, kaput nyitva a nyaló szájszervű házi méheknek. A méhek ugyan már csak utókárosítók, mégis darazsak segítőtársai a károkozásban. Számos esetben olyan nagy károk keletkeztek már, hogy jogi esetté fajult az ügy. Ilyenkor a méhek védett helyzetbe kerülnek, mert ők a már kirágott bogyókat odvasítják, sőt a finom cukrokat mézzé formálva gyűjtik össze.

A méhek egyébként már virágzáskor is meglátogatják a szőlőtőkéket. Ilyenkor azonban csak nektárt és virágport gyűjtenek.