Lapunk ékei, a virágok

CSANDA GÁBOR

Karel Čapek óta tudjuk, hogy a forgalmistának is megvannak a maga virágai, sőt, a vasútállomásoknak is. A bakterháznak is. Én meg még emlékszem arra a hentesüzletre, mely egy hírhedt pozsonyi belvárosi ellenzéki kávéház mellett állt, s melynek kirakatába a közönséges borostyán (Hedera) poros levelei közé egyszer csak kihelyezték Jurij Andropov gyászkeretes fényképét. A borostyán addig föl sem tűnt, rá se hederítettem. (A borostyánt mindenki ismeri; Jurij Andropov a Brezsnyev- és a Gorbacsov-éra közti rövid szakasz hamar haló vezetőinek egyike volt. Hogy mért érezte egy hentes, zöldséges, pékárus stb. annak szükségét, hogy kirakatába rakja az elhunyt pártvezér képét, az szintén társadalomtudományi kérdés, s Václav Havel írt is róla egy szép esszét.) A borostyán különben a füstös – akkor még korra, nemre, hovatartozásra nézvést egységesen füstös – kávéházak klasszikus növénye, a fényhiányt is jól bírja, ha elfelejtik öntözni, abba se pusztul bele.

A régi redakciókban az anyósnyelv (Sanseveria) jelképezte a zöldet – a sárgászöldet, a nagyon sötétekben a zöldessárgát. Cserepében, mely általában a helyiség legsötétebb zugában állt, megtűrte a csikket is, a rágógumit is. Akadt olyan, melynek földjéből ceruzák álltak ki. A szobaifutóka (Epipremnum) már egy felsőbb kasztot jelentett: könyvespolcon vagy szekrényen állt, sokszor földre se volt szüksége, a befőttesüveg pangó vizén evezve is gyökeret eresztett. Mondjuk, kivételek is akadtak: Varga Erzsi Irodalmi Szemléjének belső udvarra néző sötét szobájában lándzsarózsa (Aechmea fasciata) is hajtott, sőt virágzott. Manapság már a plázavirágok viszik a prímet, a kúszó filodendron (Philodrendon scandens) hajtásai több emelet magasságból támaszték nélkül csüngenek, a csüngőágú fikuszról (Ficus benjamina) meg gyakran csak személyes tapasztalattal állapítható meg, élő-e vagy mű. Többnyire élő.

Sorozatunkban az Új Szó szobanövényeit mutatjuk be, pontosabban maga a tulajdonosuk mondja el róluk a legfontosabbakat. Ezek persze érthető okoknál fogva többnyire nem virágzó növények, a címben ugyanakkor meghagytuk a virágot, hiszen nem csak a növényekről van szó.

Editke Raddi-vénuszfodorkájának többszörösen szárnyalt leveleit alkotó levelkéi olyanok, akár a haja. Editke haja meg olyan, mint a Szigeti veszedelem (az eposz) Cumillájáé – szívkötő ereje van.

És maga az egész növény is editkés: kecses, szerény, szoliterként mutatós. Üde része a szerkesztőségnek. Nem is szerkesztőségbe, hanem floráriumba való. De ez már csaknem szociológiai kérdés. Rokonai: a kisebb és ék alakú levelű Adiantum raddianum microphyllum, valamint a tenyeresen összetett levelű ausztráliai vénuszfodorka (Adiantum hispidulum).