Jelentős károkat okozhatnak

Jaj, egér! – kiáltunk fel riadtan, ha a pincében, kamrában a zsákból, vagy a láda alól hirtelen szürkésbarna apró rágcsáló ugrik ki, és villámgyorsan eltűnik a sarokban levő lyukban, vagy valamelyik bútor alatt. Különösen most ősszel húzódnak be a szabadból nyíló helyiségekbe, időnként a házak lakórészeibe is, ha az időjárás változása következtében hirtelen megszűnik a megszokott nyári, kora őszi táplálékbőség. A pockokat az erősen hűvösödő, nyirkos éjszakák is védett helyekre kényszerítik.

Jelenleg azonban a mezei egerek nemcsak a háziasszonyok életét keserítik, hanem a nagyüzemi agrártermelőkét is. Egyre több helyről érkeznek hírek arról, hogy a rágcsálók tetemes károkat okoztak a szépen kikelt őszi búzában és repcében valamint a betakarításra váró lucernában.

Egyre növekszik a fertőzöttségi szint

A mezei pocok egyedsűrűsége ősz elejéig nem emelkedett számottevően. A fertőzöttség a Komáromi járásban szeptember elején még mindenütt alacsony volt. Az elmúlt időszakban azonban az egerek szaporodása felgyorsult, ezért mindenütt egyedsűrűségük további növekedésével kell számolni. Jelenleg a rágcsálók főként a lucernában, valamint a betakarításra váró sárgarépában, zöldségben, burgonyában károsítanak. A túlszaporodás főként az utak mentén jelentős. A kukorica betakarításának előrehaladásával viszont a környező területek fertőzöttségének növekedésével kell számolni. A nagyobb kiterjedésű kukoricatáblák szomszédságában akár a veszélyest meghaladó egyedsűrűség is előfordulhat.

A gyümölcsösök talajának ritkán művelt része is kedvező fészkelő helyet nyújt a pockoknak. A kártevők kemény tél vagy tartós hótakaró esetén a gyümölcsfák gyökérnyaki részét is károsítják. Ezért a gyümölcsösökben teljes pocokmentességet kell fenntartani. Kiskertekben nem tanácsos a fák törzsét szalmával, kukorica- vagy napraforgószárral bekötözni, mert ezzel ugyan a nyulak ellen védekezünk, de a pockoknak búvóhelyet nyújtunk.

Télen csak védett helyen szaporodnak

A kamrában vagy pincében tanyázó házi egerek leélhetik rövid életüket úgy, hogy egyetlenegyszer sem dugják ki orrukat a falakon túlra. Generációk váltják, válthatják egymást ugyanazon a padláson, ugyanabban az istállóban.

Az épületekben, tehát az ember közelében élő állományok különösen szaporák, a nőstények a helyiség hőmérséklettől függően akár egész évben nevelhetnek utódokat. Általában 3–4 hetenként ellenek 6–8, néha 10–12 kölyköt. A szabadban vagy a kinti területeken tanyázó házi egér szaporodása a téli időszakban szünetel. A kamrákban, pincékben, istállókban, pajtákban élő házi egerek egyfajta családi közösséget alkotnak, amely egy-egy uralkodó hímből, több nőstényből és a mindenkori fiatalokból áll. Az egeres helyiséget az állatok vizeletének jellegzetes szaga nyomban elárulja, de mindig megtalálhatjuk a földön a feketés színű apró ürüléket is. Ahol nem üldözik őket, hamar megszelídülnek, néha napközben is előbújnak és minden rághatót apróra őrölnek éles fogaikkal.

Egérfajok térségünkben

Négy egérfaj ismert, három meglehetősen hasonló – vörhenyes, barna bundával, nagy fülekkel és fekete szemekkel. A negyedik a pirók egér, erősen vörhenyes bundájú, amelyet a tarkótól a faroktövig fekete csík díszít. Az épületekben azonban a leggyakrabban a közönséges erdei egérrel találkozhatunk. Az ellene való védekezés gyakorlatilag ugyanaz mint a házi egérnél. A vízi pocok a mezei pocokhoz hasonló, de annál nagyobb és sötétebb bundájú, farka jóval hosszabb, mint a kisebb hazai pocokfajoké. A vizek környékét, csatornák, gazos árokpartok mentét, folyópartokat kedveli, de gyakran felbukkan az ezek közelében levő kertekben is, ahol a répát, burgonyát, salátát, káposztát és a többi termesztett növényt károsítja. Télen kevesebbet mozog, de ha valahol fiatal gyümölcsfát talál, kérgét alaposan megrágcsálja. A mezei pocok az évekig tartó alacsony népességi szint után 3-6 évenként szaporodik fel jelentősebben. Csak az időben elvégzett agrotechnikával és a következetes védekezéssel tudjuk megakadályozni, hogy jelentősebb mértékben elterjedjen.

Védekezési lehetőségek

Az őszi kalászosokban, őszi repcében, évelő pillangósokban, a réten, legelőn, gyümölcsösökben a pocokfertőzés megfékezése érdekében most gyakorlatilag csak a csalétkes védekezés lehetősége maradt. Az a legfontosabb, hogy a pocoknépességnek a megfelelő csalétket adagoljuk. A következő készítmények használata engedélyezett és kapható nálunk: Bromacid H, Commando Critox, Deralan H, Muskil Špecial G, Rodentic Blesk G, és Z, Stutox–I, valamint a Redentin 75. Az adagolás és a használati utasítás a csomagoláson fel van feltüntetve. A pockok természetes ellensége a hermelin és a menyét, valamint az ölyvek, a baglyok és a macskák.

A szerző növényvédelmi szakmérnök