Hogyan tároljuk a termést?

Lehetőleg még száraz, napos időben szedjük fel a sárgarépát, petrezselymet és a zellert. Erre a munkára azért jó száraz időt választani, mert a sárosan, nedvesen betakarított gyökérfélék, gumók fogékonyabbak a fertőzésre.

Haladéktalanul válogassuk át a termést

A betakarítás során ügyeljünk arra, hogy gépekkel, ásóval lehetőleg ne sértsük meg a gyökereket. A termést lehetőleg már szedés közben, vagy közvetlen utána válogassuk át. Fertőző, rothadó, sérült, rágott gyökeret, gumót ne hagyjunk az egészségesek között. Ezeket különítsük el éppen úgy, mint az apró termést, és minél előbb használjuk fel.

A gondos válogatásra, majd a megfelelő helyen és körülmények között történő tárolásra azért van szükség, mert a hosszú raktározás alatt több rothadást előidéző kórokozó fertőzheti a termést, megbetegítve és tönkretéve az egészséges gyökereket, gumókat is.

Főbb raktározási betegségek

A baktériumos lágyrothadás (Erwinia carotovora) a sárgarépa, petrezselyem és zeller legfőbb raktározási betegsége, ritkán a szántóföldön is fertőz. Fertőzése következtében a gyökerek rothadnak, a növény föld feletti részei sárgulnak, elszáradnak. Az elrothadt gyökérrész pépszerűvé válik.

A baktérium a talajban, fertőzött növénymaradványokon telel át, a megbetegedés létrejöttéhez nedvesség és sérülés szükséges. A baktérium fertőzött gyökerekkel, gumókkal kerül a raktárba. Ha a helyiségben fülledt, meleg van, gyorsan elszaporodik, és jelentős kárt okoz. Úgy védekezhetünk ellene hatékonyan, ha a gyökereket a felszedés után gondosan átválogatjuk, és az egészségeseket szakszerűen tároljuk.

A sztemfiliumos feketerothadás (Stemphylium radicunum) főleg a sárgarépát károsítja. Csírakori fertőzésének hatására a növény szára feketére színeződik, majd elpusztul, a leveleken barnuló kis kerek foltok jelzik a kórokozó jelenlétét. Őszi fertőzésekor a gyökéren belső szívrothadás vagy a répatest oldalán megjelenő változó nagyságú, néha besüppedő, fekete foltosodás jelzi a fertőzés jelenlétét.

A kórokozó a növénymaradványokon telel át. Tároláskor leggyakrabban a felszedéskor keletkező sebzéseken keresztül fertőz, de a nem csávázott vetőmaggal is terjed. A védekezés szempontjából – a vetőmag csávázásán kívül – a fertőzött növénymaradványok megsemmisítése, és a betakarított termés gondos átválogatása a legfontosabb tennivalónk.

Őszi növényvédelmi munkák

Aki áttelelő hagymát termeszt, ügyeljen az őszi duggatáskor, magvetéskor arra, hogy az új hagymaágyas lehetőleg ne kerüljön a régi közelébe. Hagymát hagyma után semmiképpen ne ültessünk, mert ilyen körülmények között a következő évben fokozott mértékben támad majd a hagymaperonoszpóra.

A felszedett zöldségfélék ágyasait folyamatosan hozzuk rendbe. Legfontosabb teendőnk a fertőzött növénymaradványok eltávolítása, a terület fellazítása vagy műtrágyázása.

A legtöbb szőlőn, a leveleken, hajtásokon megfigyelhetjük a kései peronoszpóra- és lisztharmatfertőzés tüneteit. Azonban a vegyszeres védekezést a mostani érési állapotban már semmiképpen nem javasoljuk. A szüret megkezdése és a permetezés között legalább 30–35 napnak kell eltelnie, hiszen a peronoszpóra és lisztharmat elleni növényvédő szerek többsége rosszul hat a must erjedésére, rontja ízét.

A kertekben lehetőleg mechanikai védekezést folytassunk – a fertőzött, lehullott leveleket gyűjtsük össze, komposztáljuk vagy ásáskor forgassuk a talajba.

Őszi lemosó permetezés

A gyümölcsösökben a gazdák szüret után általában már nem végeznek növényvédelmi kezelést, így több kórokozó (varasodás, monília, lisztharmat, levéllikasztó gomba stb.) szaporodhat el a következő évben, akár tetemes károkat is okozva. A legjobb védekezésnek a fák lemosásszerű permetezését tartom, amelyet lehetőleg a hideg beállta előtt végezzünk el. A kezelés optimális ideje akkor jön el, amikor a levelek 50-70 százaléka már lehullott a fákról. Réztartalmú készítményekkel permetezzünk. A fán maradt moníliás terméseket, múmiákat gyűjtsük össze és haladéktalanul semmisítsük meg.

A szerző növényvédelmi szaktanácsadó