Fitnesz és fitoterápia: őszi tormagyakorlatok

Új SZÓ-TIPPHíres 17. századi tudósunk, Apáczai Csere János enciklopédiája mindenre kiterjedő figyelemmel foglalja össze ég és föld dolgait s mozgatóit, így a növényekét is, köztük pedig (Parés füvek címszó alatt) kilenc ennivaló zöldséget sorol föl, a káposztától a petrezselyemig.

Új SZÓ-TIPP

Híres 17. századi tudósunk, Apáczai Csere János enciklopédiája mindenre kiterjedő figyelemmel foglalja össze ég és föld dolgait s mozgatóit, így a növényekét is, köztük pedig (Parés füvek címszó alatt) kilenc ennivaló zöldséget sorol föl, a káposztától a petrezselyemig. A torma nincs köztük.

A meghökkentő tényt némileg árnyalja, hogy egy ilyen TOP 9-be nyilván csak erős megszorításokkal és kompromisszumokkal kerülhet be ez vagy az a zöldség, s persze az első magyar nyelvű összefoglaló, a szóban forgó Magyar Encyklopaedia is külföldi hagyományokra épült. Mindezt számba véve fogadjuk el, hogy az ezerhatszázötvenes években részint más zöldségfélék élveztek előnyt, mint manapság. A porcsin például, ez a közelebbről meg nem határozható, leginkább salátának fogyasztott gyom az ötödik helyet fogta ki – nem csoda, ha a tüneményes tormánk leszorult a listáról.

Pedig ugye, mi volna velünk torma nélkül? Sokan még a mustárból is a tormásat részesítik előnyben, megint mások és ugyancsak sokan többféle tormát tartanak a spájzban vagy a hűtőben. Rivaldafénybe a húsvét hozza: amely háznál a főtt sonkához nem kínálnak tormát is, oda felvilágosult férfiember a következő évben nem tér be öntözni. A zsidóknál a szédertál elengedhetetlen kelléke a torma – hogy a hajdani rabszolgaélet keserűségére emlékeztesse a családot. S van ebben igazság, a torma tulajdonképpen oly különösen rossz, hogy az már szinte fenséges. Aki enyhíteni szeretne csípősségén, az a reszeléket leforrázza, ettől viszont lőttek a C-vitamin-tartalmának. Jobb módszer tepsire szórni és a nem nagy hőfokú sütőbe tolni: tízpercenként a harmadára csökken a maró illata és torokkaparó ereje – barnulnia nem szabad.

Egy lépéssel hamarabbi műsorszám a reszelése. Vannak típusok, akik még a reszelt tormánál is jobban szeretik a tormareszelést, s alighanem nekik van igazuk. A természet (az emberi) bágyadtságát a tormareszelés szünteti meg: a makacs keménységű gyökér apró lyukú reszelőn való feldolgozása igazi edzőtermi gyakorlatsor, mondhatni, karizmatikus tevékenység. Közben (reszelés közben) előbb a tál és szűkebb pátriájának légköre dúsul átható tormaillattal, majd az orrunk (torkunk, tüdőnk, nyelőcsövünk, szemgödrünk), aztán az egész helyiség, és még a szomszédba is jut. A reszelt torma illata átjárja minden porcikánkat. Ha a természet (a kinti) nyálkássá, ködössé válik, térjünk be a konyhába egy kis tormareszelésre. Ugyanezt tegyük meg bánatos vagy beteges állapotunkban is: a tormareszelés segít, bízhatunk benne. Említett művében a derék Apáczai még a sírásnak is megadja definícióját: „A könnyhullások a szemből lehulló savós cseppek, többire a szomorúság miá…” – a mondat jelentésének árnyaltságát a stilisztákon kívül egyedül a tormareszelő ember látja át.

A legelső lépés persze a torma kiásása. Mivel mélyen s szerteágazón gyökerezik, kisebb testedzéssel ez is fölér. Általában négy-öt évig maradhat a helyén, akkor fölszedjük, s vagy teljesen felhasználjuk, vagy részint szétültetjük. Szétültetése helyett pontosabb szaporítást mondani: ehhez a főtörzsről leágazó oldalgyökereket használjuk föl; a gyökérdugványok hossza leginkább talajfüggő: vannak kertek, ahol a kiásott torma földben maradó legapróbb darabja is újra kihajt, megint másokban a szabványszerűnek mondott 25 centis dugványok se hajtanak ki. A kertészeti szakkönyvek úgy tartják, októberben még szaporítható a torma. A gyakorlatban ezzel szemben a telet kivéve bármikor szaporítható; sokan arra panaszkodnak, hogy nem tudják kiirtani, mások arra, hogy nem tudják meghonosítani, holott a szabadban vadon is szépen terjed. Éghajlatfüggő is, Mikes Kelemen a Törökországi levelekben az ottani tormáról ezt írja: „Gyakorta a szigetparton csak a tormához kötötték a hajót, mert olyan vastag gyükerek vannak, mint a szekér rúdja.” De vigasztalta-e vajon szegény száműzött fejedelmünket ekkora tormák látványa? Erősen kétséges. Hiába: mindenütt jó, de legjobb otthon, s ez alól a torma sem kivétel. Nálunk a könnyen kiszáradó, kevésbé kötött talajok tényleg nemigen vannak a torma ínyére.

Kevésbé ismert tény, hogy levele is ízletes: káposztalevél helyett ebbe is csomagolható a húsos töltelék a hagyományos töltött (takart, takartos) káposzta elkészítéséhez. Persze, csak a friss és zsenge fiatal levelek használandók fel. Könnyen belátható: az a jó, ha tormából is sok van, de legalábbis több tő. Megelégszik a kerítés melletti parlaggal, a ház vagy komposzttároló tövével, s ezeket páfrányszerű termetével, zöldjével díszíti is. (b)

(Legközelebb: a remek rebarbara)

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?