„Drága a fődde való munka, a ráfordítás”

KENÉZ BORBÁLA

A könyv a néprajzilag gazdagon adatolt Martos község hagyományos parasztgazdálkodásával foglalkozik egy – nyolcvan esztendőnek számított – emberöltő idejét tekintve; nagyjából a Trianon után születettek helyi gazdálkodói életstratégiáit vizsgálja az ezredfordulóig. Belső felosztása is az időrendet követi két nagy fejezetben: a második világháború utáni hontalanságét (1945–48), valamint a „jéerdé”, tehát a szövetkezesített élet időszakát a rendszer és a szövetkezetek felbomlásáig. Harmadikként külön fejezet foglalkozik a gazdával, az asszonyok hatalmával, a születéskorlátozással és a gyerekkel – mármint ezek szerepével a családi kisgazdaságokban.

Nekem visszatérő kedvenc olvasmányom Kocsis Aranka minden tekintetben tökéletes könyve, s telente sűrűn forgatom. Sokat elárul róla alcíme (Értékváltozások egy kisalföldi faluban) is. Amellett, hogy (természetesen) tudományos szakmunka, kifejezetten laikusoknak is való, nemcsak szemléletes beosztása (fényképei, táblázatai, a szereplők szóbeli megnyilatkozásai, idézetei) révén, hanem nagyon jó nyelvezetének is köszönhetően. Bárhol belelapozunk, magával ragad, felvillanyoz, továbbgondolásra késztet. Ezenfelül lelki segély is, vagy hogy ne fogalmazzak ilyen merőben, természetes alapanyagú gyógyszer: ha van (vagy volt), ha nincs gazdaságunk (de volt a szüleinknek, nagyszüleinknek), ez a könyv való nekünk, mert a benne foglaltak megelevenednek. Nagy László egy verssora („a halnyelű kiskés véremben lubickol”) metaforikusan fejezi ki azt, amit egyébként úgy mondunk, a vér nem válik vízzé. Nos, akinek vérében (némi metaforikus képzavarral) vagy ősei vérében ganajhányó villa vagy ásó lubickol, az ebben a könyvben akárhányszor megmártózik, valósággal újjáéled. Persze, az eszköztelen vagy kék vérűeknek se árt.

(Kocsis Aranka: A gazda, a családja, a munka és a hatalom. Pozsony, Kalligram, 2006, 208 oldal)