Amit a sövényről tudni kell

ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS

Vannak ugyanis sövények, melyek nem kívánnak alakítást: a határterületet kijelölő, a kinti állatvilágtól és a hívatlan vendégektől védő bozótost nem kell nyírni ahhoz, hogy a célnak is megfeleljen, s közben azért szépnek is tűnjön. Ehhez igazán az angolok értenek: fűzfavesszőt tűznek le, összefonva, visszahajtva, s ezek megeredve kellően alacsony, de áthatolhatatlan falat képeznek. Ha közbe-közbe vadrózsát is ültetnek, a zöldkerítés tetszés szerinti magasságra emelhető.

Védenek, vezetnek

Sövény szavunk eredete a szövevénnyel függ össze, nem véletlenül. A természetes tájtagoláson kívül egyik fontos szerepe, hogy védelmet (árnyékot, szélárnyékot) biztosítson a telek bizonyos részeinek. Vannak egészen alacsony jelzősövények, melyek vonala vagy kanyargása a kerti utakéhoz hasonló szerepű, vagy csak egyszerűen vezetik-terelik a tekintetet, miközben esetleg óvják is a mögöttük növő kultúrnövényeket. Az efféle cserjesávok még zömök bokrú egynyáriakból is kialakíthatók, előnyük, hogy évente maguktól felszámolódnak.

A lomblevelű örökzöldek

kora tavasszal nyírandók-ifjítandók, ekkor alakítjuk ki vagy tartjuk kordában a kívánt formájukat, valamint július végén, amikor már csak egy-egy apróbb simítást hajtunk végre rajtuk. Legjellemzőbb képviselői a babérmeggy (Laurocerasus), a bangita (Viburnum), a borbolya (Berberis), a magyal (Ilex), a puszpáng (Buxus), a tűztövis (Pyracantha).

A tűlevelű örökzöldeknél

a metszés mélységére kell ügyelni: a friss hajtások és leveles idei ágak rövidíthetők, az idősebb fás részek nem. Tájainkon a boróka (Junisperus), a ciprus (Cupressus) és a tiszafa (Taxus) tartoznak a gyakoribbak közé; sok helyütt ültetnek Leylandi ciprust is, ez azonban egyszer csak megszalad, s utolérhetetlen magasságba nyúlik.

A virágosak közt

kétfélét ajánlatos megkülönböztetni: az egyik előbb virágzik, aztán hajt levelet, ezt virágzás után metsszük s alakítjuk (aranyvessző, gyöngyveszsző, orgona, rózsalonc). A másik előbb a lombját neveli ki, s később hoz virágot, ezt még rügyfakadás előtt, március végéig kell metszeni, máskülönben az új vesszőket vágnánk, s akkor oda a virágzás; ilyen a boglárkacserje, a mályvacserje, a pimpó, a tamariska.

Egyedi változatok

Sövényünket magunk tervezzük meg, alaposan megfontolva, milyen jellegűt szeretnénk, s gondosan válogassuk meg a szükséges növényeket is. Telepíthetünk vegyes növényekből álló sövényt, de annak sok gondoskodásra van szüksége. Szerencsésebb, ha egy faj más-más változatát társítjuk: az eltérő virágszínben pompázó mályva akár eszményi megoldás is lehet (csakis a télálló mályvacserje jöhet szóba), borbolyából is akad kisezer.

A nekünk tetsző fákból is nevelhetünk sövényt: a lombhullató bükk (Fagus sylvatica) például tavasztól őszig a lombjával éke a kertnek, télen a törzsével, ágaival s a rájuk száradt levélmaradékokkal. A magas növésű fából álló alacsony sövény folyamatos alakító metszést igényel, akár a bonszai – híres parkok mesterkertészei gyökérkurtítás végett időnként a töveket is kiássák.

Sövényünk persze lehet salátából is, beljebb, a veteményesben: a sűrű sorba ültetett, fokozatosan fejesedő tövek levele alakjának és színének semmi sem szab határt. Előnye, hogy csak egyszer metsszük, tőből, vagyis az idény során ritkító lépésekben folyamatosan feléljük.