A szőlő helye a biokertben

Ha eredményesen akarjuk a szőlőt vegyszerek nélkül termeszteni, a biotermelés azon fő elvéből kell kiindulnunk, hogy az egészséges növényeket a kártevők ritkábban támadják meg. Ha egészséges szőlőtöveket akarunk nevelni, feltétlenül ügyeljünk

– a folyamatos tápanyagellátásra jól lebomlott, érett szerves trágyákkal;

– a lehető legjobb termesztési feltételek megteremtésére;

– a szőlőt nem monokultúraként, hanem elő- és köztes veteménnyel termesszük;

– lehetőleg betegségekkel és kártevőkkel szemben ellenálló, úgynevezett interspecifikus szőlőfajtákat ültessünk.

Tápanyagpótlás minden évben

A szőlő tápanyagban gazdag talajt igényel. A biokertben a tápanyag pótlására a legmegfelelőbb a jó minőségű biokomposzt. Ezt szerény adagokban, de minden éven végezzük. A tápanyagpótlás optimális ideje szeptember vége, október első fele. Ilyenkor a növények vegetációs ideje a vége felé közeledik, így a kiszórt biokomposzt az adott évben már nem befolyásolja a növények növekedését. Viszont a talajhőmérséklet még elegendő ahhoz, hogy a talajlakó élőlények a biokomposztot tovább bontsák, és beépítsék a morzsalékos talajkomplexumba, ezzel megakadályozva, hogy az esővíz és az olvadó hólé azt kimossa a földből. ĺgy a növények a vegetációs időben folyamatosan meríthetik a tápanyagot.

A tápanyagpótlás módja

A biokomposztot szórjuk a feltételezett gyökérzóna fölé, majd takarjuk fűkaszálékkal vagy aprított kerti hulladékkal, esetleg nagyon sekélyen be is kapálhatjuk a földbe. Az ember által kevésbé érintett természetben is megfigyelhetjük, hogy a lehullott levelek és a szél által letördelt gallyak talajtakarót képeznek. Ez alatt élénk talajélet figyelhető meg.

A szőlő kúszónövény, amely az ember beavatkozása nélkül akkor terem, ha sikerül felkúsznia valamilyen szilárd támaszra. A szőlő ezen tulajdonságát ajánlatos kihasználni a szőlőtermesztésben is, főleg a nedvesebb klímájú helyeken, ahol a szőlőt vezetéken, a zöldmunkák gondos elvégzésével termeljük. Ezáltal is csökkenthető a gombabetegségek, főleg a peronoszpóra terjedése. A nagyon száraz helyeken inkább a talajhoz közelebb levő alacsony vezetékeken termeljük a szőlőt, mert talajközelben a levegő nedvességtartama magasabb, és ez némileg gátolja a lisztharmatfertőzés fellépését.

Az egészséges szőlőtövek termesztése érdekében le kell mondani az egy termőnövényes, úgynevezett monokultúrás termesztési módról és át kell térni a vegyes kultúrás termesztésre. A köztesnövények jobb megválasztását szolgálja táblázatunk, amely Lencz Moser neves osztrák szőlész tapasztalatat foglalja össze.

Ellenálló szőlőfajtákat ültessünk

Több mint 21 éve foglalkozom vegyszermentes termesztéssel. Több szakemberrel konzultáltam, ezek sorra kizártnak tartották a szőlő sikeres vegyszermentes termesztését. Ennek ellenére én már 19 éve nem permetezem a szőlőt. Néhány évig a látvány lesújtó volt, de nem adtam fel. Az utóbbi években viszont szép termést takarítottam be. Olyan fajták is szépen teremtek, mint a Csaba gyöngye, Irsai Olivér, Cardinál, Favorit, Panónia kincse vagy a Muskát Otonel. Az interspecifikus szőlőfajtáknál a vegyszeres permetezés elhagyása után szinte semmilyen visszaesést, kártételt nem tapasztaltam. Abból a termésből, amelyet nem tudtunk elfogyasztani, biobort készítetünk.

A szakirodalom több fehérhéjú interspecifikus szőlőfajtát említ. Ilyen például a Pölöskei muskotály, Kunbarát, Kunleány, Göcsi zamatos, Lakhegyi mézes vagy a Vértes csillaga. A kékhéjúak közül ajánlható a Medina vagy a Néró. A rezisztens szőlőtövek ültetésével, a régiek átoltásával olyan szőlőállományt nyerhetünk, amelynek a biokertész nagy hasznát veheti.

A szerző a szepsi mezőgazdasági iskola nyugalmazott szaktanára