A kecses vénuszfodorka

MISLAY EDIT

Szobanövényeim zöme saját nevelés, mert nagyon jó dolog szemmel követni, ahogyan az a kis hajtás, egy-két levél fokozatosan egyre nagyobb, szebb virággá terebélyesedik. Előfordul persze, hogy „felnőttként” kerül hozzám egy virág. A kecses, apró levelű vénuszfodorkát (Adiantum raddianum) akkor fogadtam örökbe, amikor a barátnőm elköltözött pozsonyi lakásából, és nem vihette magával az összes szobanövényét. Így költözött a vénuszfodorka a szerkesztőségbe, ahol azonnal sok csodálója akadt kollégáim között. Igaz, nincs éppen ideális helye, hiszen a szerkesztőség légkondicionált, a levegője nem éppen páradús, ez az érzékeny kis növény pedig eredetileg a dél-amerikai esőerdőkben honos. Vagyis nagyon szereti a meleget és a magas páratartalmat. Gyakori öntözést igényel, és még jobb, ha a cserepét nedves kavicsrétegre állítjuk. Meghálálja a gondoskodást. Szemet gyönyörködtető látvánnyal ajándékoz meg bennünket.