A hizlaldáknál a legfőbb probléma a szellőztetés

Van, ahol körültekintően bánnak azzal, hogy az állatokat fokozatosan szoktassák arra, hogy többet lesznek zárt, kisebb területen, vagy olyan lebetonozott kifutókat nyitnak, ahol téli napsütésben is kint lehetnek rövid ideig. Ajánlatos ilyenkor téli zárt helyeken úgy elhelyezni a többlet élelmet, vagy a rágcsálnivalót, hogy az állatok kellőképpen lefoglalják magukat, ne tegyenek kárt egymásban.

Mit tesz a tapasztalt állattenyésztő?

A kívánatos hőmérséklet fenntartása elsősorban az utónevelőben nagyon fontos, ahol tél beálltával elengedhetetlen a fűtés. A tapasztalt állattenyésztők még a tél beállta előtt ügyelnek arra, hogy az épületeknek jó hőszigetelése legyen. Többnyire hőlégfúvókat, vagy hőlámpákat alkalmaznak a fűtésre, a meleg levegő egyenletes elosztására könnyűfém- vagy fóliacsöveket is használnak. A szellőztetés ilyenkor gondot okozhat, holott a keletkező pára és káros gázok eltávolítása ilyenkor is elengedhetetlen. Szellőztetésnél fontos az egyenletes légelosztás, a hideg- és huzathatás megszüntetése. A fűtést és a szellőztetést a legkörülményesebb úgy megoldaniuk, hogy a levegő hőmérséklete a kívánatos szinten maradjon, és ne ingadozzon.

A gazdáktól megtudtuk, hogy az utónevelés végén fontos, hogy a sertéseknél a hőmérséklet a hizlalóépület hőmérsékletéhez közelítsen. A nagyobb hőmérséklet-különbségeket úgy próbálják elkerülni, hogy télen a hizlalóépületet betelepítés előtt temperálják, általában mobil hőlégfúvók segítségével.

Télen a gazdasági állatok számára komoly stresszhelyzetet jelenthez a beólazás. A Debreceni Egyetem ATK Karcagi Kutatóintézetének szakértői erről úgy vélekednek, hogy az állattartó felelőssége és érdeke az átteleltetésre szánt tenyészállatok esetében, hogy azok a legkisebb elhullási veszteséggel és testtömegfogyással érjék meg a tavaszt. Ezért érdemes odafigyelni a takarmányozásra, az istállóklímára és az állatok egészségi állapotának az ellenőrzésére. Valamint arra, hogy a téli takarmány lehetőleg a legjobb minőségű legyen. Erre már a betakarítási, illetve vásárlási időben gondja van a jó állattenyésztőnek. Ajánlatos figyelmet fordítani az abraktakarmány minőségére, mert csapadékosabb évjárat esetén Fusarium gombákkal lehet fertőzött a gabona, főként az ocsú, ami szervi károsodásokat okozhat. A magtári kártevőkre is oda kell figyelni, mert a gabonakészlet esetében a megengedett tizenkét százalékosnál magasabb nedvtartalomnál a betárolt terményben megjelenik a gabonazsuzsok, és melegszik, beszagosodik a drága abrak. A kisgazdaságokban bevált módszernek tartják például, hogy japántyúkokat tartanak a magtárban, mert hasznos munkát végezhetnek. Nagy fagyok idején gondot okoz az állatok folyamatos ivóvízellátása. Kérődzőknél bevált technológia a „labdás itatók” használata, a többi állatfajnál a gazdák elmondása szerint gyakrabban cserélik, vagy rendszeresen kiolvasztják a vizet.

Az állatok hőszabályozási képessége

Térjünk ki egy pillanatra arra is, hogy milyen az állatok hőszabályozási képessége. A tojótyúkoknál tizenkét–tizenhat fok, de aki naposcsibéket nevel, annak ügyelnie kell arra, hogy néhány napig legalább harminchárom–harmincöt fokos hőmérsékletet biztosítson. A sertéshizlaldákban legalább tizenhat–tizennyolc foknak kell lenni az ólakban, ám a fiaztató malacfészkében itt is harminckét–harmincöt fokos a kívánatos hőmérséklet. Jól tűri a száraz, hideg levegőt a szarvasmarha, még a fejősteheneknél is elegendő a nyolc–tizenöt fok, a hízómarháknál az öt–tizenöt fok. Anyajuhoknál legalább tíz–tizenkét fok legyen az akolban, az elletőben azonban tizennyolc–húsz fokos hőmérsékletre van szükség. A gazdák szerint az istálló tetőgerincén kialakított szellőzőnyílások és szellőztetőventilátorok segítségével eredményesen meg lehet oldani a téli szellőztetést. A levegőcserére elsősorban azért van szükség, hogy a káros ammónia távozzon az istállóból. A juhok év eleji ellési időszakában az istállók megvilágítására még jobban oda kell figyelni, ugyanúgy, mint a tojótyúkok ilyen módon történő ösztönzésére, nekik is fényre van szükségük kellő stimulálásként.

Mit tapasztalt az állatorvos?

Megkérdeztük Andrej Vajzer állatorvost, milyenek a tapasztalatai az állattenyésztők körében a teleltetéssel. A sertések esetében a szakember elmondta, hogy a felnőtt állatok rendszerint képesek arra, hogy a saját testükkel melegítsék, fűtsék ki a hizlaldák levegőjét. A gazdák ilyenkor ügyelnek arra, hogy vastagabb szalmát rakjanak alájuk. A gyakorlatban ott, ahol kismalacokat nevelnek, a gazdák odafigyelnek, hogy legalább húsz–huszonöt fokos hőmérséklet legyen. Az állatorvos szerint a kismalacok még nem tudják megtartani a testhőmérsékletüket, erre csak valamivel később képesek. A szakember szerint nem mindenütt oldják meg a gazdák megfelelő módon a szellőztetést, mert attól tartanak, hogy huzatos lesz a helyiség és csökken a hőmérséklet, ami még nagyobb kárt okozna a tenyészállatnak. Andrej Vajzer elmondta továbbá, hogy a legtöbb helyen talajmelegítőket és infralámpákat használnak a téli hónapokban.

Az egészséges állat jobban bírja a telet

Télen ugyancsak nagy hangsúlyt kell fektetni az állatok egészségügyi gondozására, mert az egészséges, élősködőktől mentes állatok még a tél, a bezártság okozta stresszhelyzetet jobban elviselik, és a nagy fagyokat is. Ezért kellene kellő hangsúlyt fektetni a betegségek megelőzésére. Az állatokat fel kell készíteni a télre megfelelő vitaminokkal és értékes ásványi anyagokkal. Legeltetett állatoknál ezt az őszi zsenge fogyasztásával segíthetik elő. A bárányoknál például ezzel elkerülhető az A-vitamin hiánya. Zárt tartásnál jó szolgálatot tesz a frissen kaszált zöldtakarmány, és a tél beálltával takarmányrépát, cukorgyári répaszeletet, almatörkölyt adhatnak az állatoknak. Ha a gazdák tél végére csaknem mindenből kifogytak, csíráztatott gabonát, például rozst „tálalhatnak” fel. Juhoknál különösen fontos a szelénpótlás, amivel megelőzhető a szív- és vázizom probléma.

A megkérdezett mátyusföldi gazdák a téli beistállózás előtt irtják a parazitákat, hogy később ne legyenek szaporodási problémák, vagy emésztési rendellenességek. Az állatok téli eltespedése ellen sármentes kifutókat építenek, hogy a téli napsütésben a szabadban legyenek néhány órát.

A huzat árthat

Az egyik vágsellyei járásbeli településen vállalkozó cseh gazda elmondta, legalább tizenhárom fokos a sertések ólja, mert ezen a hőmérsékleten még elkerülhető a nedvesség és így híznak a leginkább. A szellőztetést nem ajánlja, mivel a sertést a leginkább a huzat bántja, sokkal jobban, mint a fagy. A fehér házi sertés egész évben kint van, csak búvóhelyet építenek neki, mert ez a fajta hosszú bundát növeszt. Télen nagyon sok szalmára van szükség, hogy beáshassák magukat lefekvéskor. Rendszeresen tisztítja a gazda azt a helyet, ahová az állatok piszkítanak, ugyanis a malacok egyáltalán nem viselkednek disznó módra, mindig ugyanazon a kiválasztott helyen ürítenek.

Korszerű megoldások a szellőztetésre

A gazdákkal és az állatorvossal folytatott beszélgetés során kiderült, hogy a legtöbb gondot a szellőztetés jelentheti télen, bár sok sertéstartó épületben télen a szúrós ammóniaszag megkeseríti az állatok és a gondozók mindennapjait. Az istállóban keletkező káros gázok, amilyenek (az ammónián kívül) a szén-dioxid vagy a kénhidrogén, rossz hatással vannak az állatok egészségére, valamint a hangulatára is.

Korszerű hizlaldákban műszeres méréseket alkalmaznak, úgynevezett klímakomputereket, melyek mérik az állatok testfelületén távozó hőleadást, a szélsebességet és a hőcsere együttes hatását. Az állatok anyagcsere folyamataihoz szükséges oxigént és a káros gázok elszállítását a friss levegő bejuttatásával és az elhasznált levegő elszívásával lehet megoldani. Zárt istállókban ezt ventilátorokkal lehet elérni. Ajánlatos tudni például, hogy a vegyes korú állatok esetében, például a kocasüldő-nevelőkben az elhelyezett állatok átlagos testtömege nem változik. Az erősen változó testtömegű állatok téli szállásán, vagy a malac-utónevelőkben azonban jóval nagyobb szükség van a folyamatos légcserére.

Többfajta gépi szellőztetés van, az egyik, amikor a ventilátorok a használt levegőt elszívják, a friss levegőt befújják. A régebben alkalmazott, ennél költségesebb kiegyenlített szellőztetésnél mindkét funkciót külön ventilátor látta el, vagy a praktikusabb, egybeépített, általában tetőkürtős berendezést alkalmazták. A túlnyomásos rendszernél a friss levegő egyenletes elosztása sokkal nehezebb, holott ez a módszer a környező levegőt is átkeveri, a hatás mégis csak a ventilátorok környezetére terjed ki. Elszívásos szellőztetésnél a ventilátor környezetében kisebb a hatás, viszont az épületben egyenletes megoszlást lehet elérni. Több helyen is alkalmazzák a szabadon futó mérőventilátort, amelynek a fordulatszáma a ténylegesen kialakuló légáramlattal arányos. A klímakomputerek a légcsere-szabályozás mellett összehangoltan szabályozzák a fűtést vagy a párásító hűtést.

Télen az oldalfalak csaknem teljes zárását javasolják, de nem ponyvával, mert ezzel nem érhető el sem a zárás, sem a hőszigetelés. Korszerű módszer az oldalfal-szabályozásra az áttetsző anyagú, felfújható hengerekből álló, vezetett, oldalzáró panel, magassága a befújt levegő mennyiségével állítható be. Ezek zárt állapotban hőszigetelő és megvilágítást is biztosító felületet adnak. Így természetes szellőzésű, kürtős és szélszellőzésre is alkalmas, de hőszigetelt istállóban tölthetik az állatok a telet.

Száz Ildikó