a csalánnal?

Semmi. Úgy jó, ahogy van, ott, ahol van, főként ha nem kívánjuk az alatta levő területet művelni. Vagyis kerítés mellett, komposztáló tövében, évelők közt, virágágyásban, de akár a két veteményes közti keskeny úton is hagyjuk meg. A kultúrnövényeknek, a virágoknak, a rovaroknak is jót tesz – a kertészről nem is szólva. Csípjük le friss hajtásait, s igyuk meg teaként. Alternatív javaslat: mielőtt szokásos teánkat leforráznánk, dobjunk a csészébe fél marék frissen szedett csalánlevelet is.

A változatosság gyönyörködtet: a csalánhoz szedjünk pár levél citromfüvet, zsályát, mentát. Nagyjából egy maréknyi keverékből már testnek-léleknek üde főzetet kapunk, de úgy praktikus, ha egyszerre három-négy bögrényivel készítünk. Igyuk mindennap, melegen, langyosan, hidegen, gyengélkedők ízesítsék citrommal és mézzel. (o)