A vetésváltás előnyei

Hogy kertünkben ne szaporodjanak el a kórokozók és kártevők, pl. a káposzta-gyökérgolyva vagy a burgonya-fonálféreg, termesszük zöldségeinket vetésforgóban. A vetésváltással nem szipolyozzuk ki a talajt, és optimálissá tesszük a tápanyag hasznosítást. Az ágyások legyenek jól elkülönültek,egymástól szegélynövényekkel választhatjuk el őket. Erre használjunk gyógy- és fűszernövényeket, pl. zsályát. Az ágyásokon belül olyan kombinációkat állítsunk össze, hogy a helykihasználás optimális legyen. Az alacsony termetű növények az ágyás szélén kapjanak helyet.

Osszuk a kertünket három részre. Minden ágyásba keverjünk bőségesen komposztot, szerves trágyát. Ősszel és tavasszal adjunk az ágyásokhoz érett komposztot vagy zöldtrágyát. Az első számú ágyásba kerüljenek a káposztafélék, salátafélék (nagy fogyasztók). Ide soroljuk a brokkolit, bimbókelt, édeskáposztát, karfiolt, fejeskáposztát, kelkáposztát, vörös káposztát, karalábét, karfiolt, spárgakelt, pasztinákot. Mindegyikük a laza, szerves anyagban gazdag talajokat kedvelik. Az induló évben tavasszal keverjünk a talajba érett istállótrágyát. A következő ágyásba a burgonya és a répafélék (sárgarépa, pasztinák, cékla) spenót (a céklával együtt) kapjanak helyet (közepes fogyasztók). Ezek zöme hosszabb élettartamú. Itt friss istállótrágyát ne használjunk. A harmadik ágyásba jöhetnek a fűszernövények, a hüvelyesek, a zeller és a hagymafélék. Ezeknek a legkisebb a tápanyagigényük, de szerves trágyára nekik is szükségük van. Úgy gondolkozzunk, hogy jövőre a legnagyobb tápanyagigényű növények kerüljenek a legkisebb igényűek helyére. Ez a talaj van ugyanis a legkevésbé kihasználva, de majd ezt is bőven fel kell tölteni tápanyaggal. A közepes igényűek a nagyfogyasztók helyére kerülnek, míg az alacsony tápanyag igényűek a nagyfogyasztók helyére kerülnek.