A tuberkulózis megelőzése

A kórházi fertőzés néhány egyszerű óvintézkedéssel is megakadályozható, ha azokat szigorúan és következetesen betartják. Ezek az intézkedések a tuberkulózis-gyanús betegek elkülönítése a kórházba érkezésüktől kezdve, új gumikesztyű használata minden beteg vizsgálatakor, a szobák megfelelő szellőztetése, maszk viselésének előírása minden látogató számára, és végül a betegek egyágyas szobákban történő elhelyezése.

Az eddig használt antibiotikumokkal szemben ellenálló baktériumfajok megjelenésével ismét alkalmazzák az igen hatékony streptimycint, amely azonban mellékhatásokkal jár.

Az ellenálló baktériumfajták megjelenése súlyos társadalmi és etnikai problémákat vet fel. A bacilus antibiotikum-érzékenységének vizsgálata több hetet vesz igénybe: a megfelelő gyógyszer megtalálása tehát hosszadalmas és nehézkes folyamat. Emellett a gyógyszerek egyike-másika olyan mellékhatásokkal jár, melyek erősen korlátozzák a gyógyszer alkalmazhatóságát, valamint e mellékhatások miatt a gyógyszer nem adható valamilyen más betegségben is szenvedő betegeknek. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a tuberkulózis célnépessége főként a hajléktalanok és a társadalombiztosítással nem rendelkező személyek.

Az antibiotikumok felfedezése előtt a tuberkulózis néhány fajtája minden esetben halálos kimenetelű volt; másokat csak hosszadalmas szanatóriumi kezeléssel, a beteg teljes pihentetésével tudtak gyógyítani. A BCG-oltás és az antibiotikumok megjelenésével néhány gümőkorfajta szinte teljesen eltűnt, például a csonttuberkulózis. A tüdőtuberkulózist a szűrővizsgálatok segítségével idejében felfedezik és kezelik. Fontos azonban a mára már ritkábbá vált tuberkulózisfajták ismerete is.

A kölesgümőkór

A „kölesgümőkór” (tuberculosis miliaris) a tuberkulózis egy heveny formája. A Koch-bacilusok egy fertőzött nyirokcsomóból kiindulva, a vérkeringés útján terjednek el a szervezetben, és megfertőzik a belső szerveket. A betegségre jellemző apró csomók vagy gümők a fiatalok esetében az első megfertőződés után, idősebbeknél pedig az idült tüdőtuberkulózis végső stádiumában jelennek meg.

A vérköpet (haemoploe)

A vérköpet (a gümőkor és a tüdőrák egyik klasszikus tünete) a tuberkulózis egy szokványos szövődménye és egyben első tünete is lehet. A vérköpést követő napokban a beteg köpetébe még vegyülhet kis mennyiségű vér. A vérköpés akkor válik súlyossá, ha rendszeresen ismétlődik és nagy mennyiségű, vér felköhögésével és ürítésével jár. Minden vérköpés esetén meg kell vizsgálni a beteg érverését, vérnyomását, ellenőrizni kell a vörösvértestek számát, a légutak átjárhatóságát és a vérkeringést. Az előre hajolt, ülő testhelyzet megkönnyíti a vér felköhögését, és a légutak feltisztulását. Köhögéscsillapítókat is előírhat az orvos.

Forrás: Család és Egészség

A betegség főbb formá

Első fertőzés. Szakaszai: 1. A kórokozó (Koch-bacilus) bejutása a szervezetbe, fertőzési góc a tüdőben és a tüdőn belüli nyirokérben. 2. A tüdőkapui nyirokcsomó fertőződése. 3. Mellhártya tuberkulózis kialakulása. 4. A fertőzés szétterjedése a szervezetben (kölesgümőkór). 5. Az első fertőződés megjelenése a belekben stb.

Második fertőzés. Betokosodott kórokozók aktívvá válása vagy újrafertőződés esetén fordul elő. Szakaszai: 1. Tüdőtuberkulózis, nagy kiterjedésű kavernákkal. 2. A tuberkulózis átterjedése a belső szervekre: pl. a nyirokcsomókra, a gerincoszlopra és csontokra, a vesékre és mellékvesékre, a nemi szervekre.