Zuhanyfüggöny

A kollégák a szomszéd szerkesztőségből ugyan megírták e-mailben, hogy várniuk kellett a szobára, de azt szerencsére nem közölték, hogy ez a várakozás konkrétan 12 óra volt. Éjszaka van, állok a Jekatyerinszkij kvartal recepcióján, és nem izgulok – még mindig azt gondolom, hogy azért maradtam utoljára, mert az elsőnek leadott nyomtatvány értelemszerűen a kupac legaljára került.  „Nos, igen – kezdi Jelena, a recepcióslány, és ez a hangsúly már nem sok jót sejtet. – Van egy kis gond. A rendszerünkben csak holnaptól szerepel.”Végignézek az előcsarnokon – a kanapék elég kényelmesnek tűnnek. Jelena tárgyal kicsit oroszul társnőjével, Janával, majd felderül az arca. „Gondoljuk, hogy nagyon fáradt, és szeretne aludni. Van egy szobánk, amit odaadhatunk! Ha nem tetszik, holnap átköltözhet egy másikba, amit eredetileg önnek szántunk, de maradhat is, ha megfelel a szoba. Nagyon-nagyon köszönjük a megértését!” Már éppen mondanám, hogy én köszönöm a szobát, amikor még aggodalmaskodva hozzáteszi: „Kérem, értse meg, hogy ez az egész komplexum teljesen új. Előfordulhat, hogy valami hiányzik, például nem lesz zuhanyfüggöny vagy ilyesmi. Kérjük, ha ilyet tapasztal, nekünk szóljon!”Nemfolytatja, egyértelmű, mire is utal: először nekik szóljak, mielőtt háborgó hangú cikkekben világgá kürtölöm a problémámat. Pozsonyi idő szerint éjjel kettő van, Szocsiban már hajnali öt – akár mehetnék is reggelizni. Ilyen kései/korai órán csak egyetlen berendezési tárgy izgat, az ágy. Ágy pedig van. Ez a lényeg. Egyébként van zuhanyfüggöny is. Vadonatúj, még becsomagolva. Csak a rúd hiányzik, amire felakaszthatnám.