Vissza a válságba?

Az utóbbi időben egyre több olyan információ került napvilágra, ami a világgazdaság gyengülését támasztja alá. 

Akkor ez a mostani időszak vajon egy hagyományos lassulási szakasz, vagy egy újabb mély válság előszele? Megint tartani kell a pénzügyi rendszer bedőlésétől? Én az előbbire szavazok: csupán lassulásról van szó.

Azt már tisztán lehet látni, hogy nyugat felől gyülekeznek a felhők a világgazdaság felett. Egyre nagyobb méreteket ölt a bizonytalanság, ami a fogyasztás és a beruházások alacsonyabb növekedési ütemében is megnyilvánul. Az USA és Kína közötti kereskedelmi hadakozás, az egyre szürreálisabb méreteket öltő brexit és a pénzügyi piacok nagyobb kilengései mind a gyors növekedési fázis végének jelei. Olaszország már beleszaladt a recesszióba és Németország gazdaságának teljesítménye is egyre gyengül. Vannak viszont olyan jelek is, amelyek jelentősen csökkentik a tíz évvel ezelőtti válság megismétlődésének valószínűségét.
 

Elsősorban a bankok sokkal jobb kondícióban vannak, mint a válság előtt. A pénzintézetek felügyelete több saját tőkét követel meg a bankoktól, kevesebb kockázatot és magasabb likviditási készleteket. Másodsorban a vállalatok és háztartások is több tartalékot halmoztak fel. Ezen kívül érdemes megemlíteni, hogy a válság óta az euróövezet is kiépített több olyan mechanizmust, amely képes a kilengések gyorsabb stabilizálására. Példaként lehet említeni az Európai Stabilitási Mechanizmust, a bankunió első két pillérét vagy az Európai Központi Bank által bevezetett programokat.
  
A szlovák gazdaság nyitott és ezért nagy mértékben függ attól, mi történik az unió növekedésével. A világgazdaság lassulása így előbb vagy utóbb megjelenik a hazai GDP bővülésének ütemében. A Szlovák Nemzeti Bank és a pénzügyminisztérium már csökkentette előrejelzését a gazdasági növekedés idei évre várt üteméről. 

A jó hír az, hogy egyelőre csak minimális korrekcióról van szó, mivel a szlovákiai munkapiac nagyon jól teljesít. A foglalkoztatottság és a bérek továbbra is jó ütemben növekednek, ami a hazai GDP-nek egy időre stabil alapokat biztosít.

Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy minden a legnagyobb rendben van. A világgazdaságban növekvő bizonytalanság könnyen jelentheti azt, hogy az előrejelzéseket újra csökkenteni kell, főleg középtávon. Újabb mély pénzügyi válság jeleit viszont nem látni a horizonton. Fokozatos landolás sokkal valószínűbb, mint egy lezuhanás. Én máshol látom a fő problémát.

Ha nemcsak a gazdasági ciklusokat elemezzük, hanem a hosszútávú fenntartható növekedést tartjuk szemünk előtt, akkor szerintem négy témáról kellene mélyebben beszélni. 

Szlovákia gazdasága jelentős öregedési pályán áll, ami főleg a költségvetést (elsősorban a nyugdíjrendszert és az egészségügyet), valamint a munkapiacot érinti. 

A második kihívás az autóipar dominanciája. Harmadikként a negyedik ipari forradalmat említeném, ami szintén jelentősen átírhatja a munkaerőpiaci folyamatok forgatókönyvét. Végül pedig több szót kellene ejteni az euróövezet intézményi reformjáról is.

Miért említem ezeket a témákat? Mert a világgazdaság rosszabb periódusa ugyan meghatározó eleme a hazai gazdaság középtávú teljesítményének, de hosszútávon a hazai gazdaságpolitika a mérvadó. És persze arra jóval nagyobb a ráhatásunk, mint például a brexit kimenetelére. Sajnos, minderről az utóbbi időben sokszor megfeledkezünk. 

Szomorú látvány a diákok nemzetközi teljesítményét nézni, és egy helyben topogást látni az egészségügyben vagy a vállalkozói környezet javításában is. A reform szó kiment a divatból, most a szociális csomag a menő. 

Paradox módon lehet, hogy egy újabb válság kell a gazdasági rövidlátásunk orvoslásához.

Ódor Lajos

A szerző a Szlovák Nemzeti Bank alelnöke