Veszedelmes viszonyok

Vezetési stílusa enyhén szólva kaotikus, de ha jobban megvizsgáljuk az amerikai kormány gazdaságpolitikai döntéseit, azért felfedezhető némi rendszer a káoszban.

Még az év elején úgy tűnt, hogy az Egyesült Államok és Kína közötti gazdasági viszály enyhülhet a részleges kereskedelmi szerződés aláírásával, de a Covid-19 rontott a két ország viszonyán. Trump rendre kínai vírusként emlegette a koronavírust, és kereskedelmi tanácsadója a múlt héten azt nyilatkozta, a kereskedelmi kapcsolatok az USA és Kína között teljesen leálltak amiatt, mert a kínai politikai vezetés nem volt őszinte a vírussal kapcsolatban. Peter Navarro egészen odáig ment, hogy a kínai vezetés viselkedését a japán kormány 1941-es magatartásához hasonlította, amikor tárgyalásokat folytatott az USA-val, de közben Pearl Harbor megtámadására készült.

E kijelentés után annyira megriadt az amerikai tőzsdepiac, hogy magának Trumpnak kellett megnyugtatnia a befektetőket egy Twitterbejegyzéssel, hogy a kereskedelmi tárgyalások a tervek szerint folynak. Így vagy úgy, amerikai gazdasági és politikai körökben egyre gyakrabban előkerül az USA leválása a kínai gazdaságról.

Sok amerikai politikus és vállalatvezető számára a globális koronavírus-járvány legfontosabb tanulsága az volt, hogy az ország és a vállalatok mennyire függnek Kínától.

Az amerikai politikai elit egyre nagyobb gyanakvással nézi a kínai befolyás növekedését, ezért Trump esetleges novemberi veresége sem vet feltétlenül véget a gazdasági, technológiai és geopolitikai versengésnek. Az amerikai vállalatok egy része már el is kezdte beszállítói hálózatának áthelyezését biztonságosabb országokba, ebből most Vietnám és Thaiföld profitál. Azonban nem minden amerikai vállalat menekül, a Tesla nemrég fejezte be hatalmas autógyárának építését Sanghaj közelében.

Az EU helyzete ebből a szempontból nem irigylésre méltó, az európai politikusoknak helyezkedniük kell a két gazdasági nagyhatalom között.

Az unió a múltban harmonikus kapcsolatokat próbált építeni Kínával, a koronavírus-járvány azonban ezeket is rontotta, és a kínai vezetés kemény Hongkong-politikája sem javított a helyzeten. Ennek következtében az elmúlt hetekben egyre több európai kormány választott kritikusabb hangnemet Kínával szemben. Az Európai Bizottság különösen tart a kínai vállalatok európai terjeszkedésétől, ezért az unió új szabályokat dolgozott ki az indokolatlan állami támogatást élvező vállalatok megbüntetésére. Ezek a szabályok természetesen az összes tisztességtelen versenyt folytató vállalatra érvényesek lesznek, de a sorok között jól olvasható, hogy a célpont elsősorban Kína. Mivel a világgazdaság az elmúlt évtizedek legnagyobb válságába sodródik, fontos lenne, hogy a legfontosabb szereplői együttműködjenek. A növekvő gazdasági és politikai feszültség az USA–EU–Kína háromszögben komoly veszélyekkel jár az egész világgazdaságra nézve, hiszen a nagy gazdasági válság idején a kereskedelmi háborúk nagyban hozzájárultak a világkereskedelem összeomlásához. Trump a választási kampányában már most is egyre nagyobb mértékben Kínát használja külső ellenségként, de remélhetőleg a novemberi elnökválasztás után lesz lehetőség a feszültség csökkentésére. Ez mindannyiunk javát szolgálná, ugyanis a gazdasági nacionalizmus csak hátráltatná a világgazdaság oly szükséges újraéledését.