Vandalizmussal a világért

Ezúttal a Musée d’Orsay-ban szemelt ki magának egy Monet-festményt egy buzgó klímaaktivista. Természetesen videó is készült a helyszínen, mert hiszen csak így van „értelme” az akciónak. Láthatjuk, ahogy egy fiatal lány kopottas árnyalatú vörös, öntapadós papírral ragasztja le a Pipacsmező című híres képet, azzal az érveléssel, hogy „ez a rémálomszerű kép vár ránk, ha nem találunk alternatívát a problémákra”. Ezután pillanatragasztót ken szét a tenyerén és a falhoz tapasztja magát.

Szerintem a vandál aktivisták problémáira kellene valamilyen alternatívát találni. Nem tudom elképzelni, hogy bárkinek is szimpatikusak lennének az ilyen megmozdulások, vagyis kontraproduktív, amit művelnek. Maguk ellen fordítják a közvéleményt, és nem mellékesen felbecsülhetetlen értékű festményeket tehetnek tönkre. Ezt az 1873-as képet szerencsére vékony üvegréteg védte, azaz nem keletkezett jelentősebb kár, de a nyári turistaszezon kezdetén semmiképp sem tett jót Párizs második leglátogatottabb múzeumának az incidens. Most majd szigorítják a beengedést, és megduplázzák a teremőröket, ott fognak lopakodni a látogatók háta mögött.

A lányt természetesen letartóztatták, akárcsak a radikális környezetvédő csoportjához tartozó aktivistákat, akik egyébként a múlt hónapban egy Delacroix-festményt vettek célba a Louvre-ban. Áprilisban szintén elkaptak két tagot, akiket azzal gyanúsítanak, hogy a Musée d’Orsay-ban készítettek elő egy akciót.

Amikor 2022-ben elterjedt a klímavédelemnek ez a barbár módja, egyszer még én is gyanúba keveredtem. A bécsi szépművészeti múzeumban rám szóltak, hogy azonnal tegyem el a flakont, amikor vizet akartam inni a kiállítóterem közepén. Természetesen ettől még jobban kiszáradt a szám, és az érzés azóta rendszeresen visszatér, elég meglátnom egy szigorú tekintetű teremőrt. Ma már egyébként a legtöbb nagy múzeumba egy retikült sem lehet bevinni, mindent a csomagmegőrzőben kell hagyni. A másik lehetőség a reptéri kézipoggyász ellenőrzésére szolgáló átvilágító berendezés, ám ez egyrészt drága, másrészt eléggé ódzkodnak tőle a múzeumok, pont a hangulatrontás miatt. Mert bizony szorongató érzés, ha az embert már belépéskor potenciális rongálónak nézik.

Azt még nem sikerült megfejtenem, hogyan kapcsolódik a művészet a környezetvédelemhez, de úgy tűnik, a vandalizmus nem logikai alapon működik. Ennyi gőzzel a színházban vagy koncerten is nyakon önthetnék a fellépőket ketchuppal, mondván, hogy erre bezzeg nem sajnáljuk a pénzt, klímavédelemre viszont igen.