Változott is, meg nem is

Peter Pellegrini a névsort bemutató sajtótájékoztatón lényeges változásokat ígért a pártban, amit az is igazolhatna, hogy egyik alelnökként ő avanzsált listavezetővé. 

Ám ott szónokolt Robert Fico is, aki taktikusan csak a második helyre jelölte önmagát. Az egyik szlovák politikai elemző szerint mindez azt jelenti, hogy a kormányfő pozíciója erősödött, Ficóé viszont gyengült a párton belül. Csakhogy egyik esetben sem a kívánt mértékben, és ezt a jelöltek kiválasztása és sorrendje is tükrözi. A hónapok óta visszhangzó Kočner-ügy gyászvitézei nyilván korlátozták a pártelnök mozgásterét. Nem került a listára – állítólag saját kérésére – Martin Glváč, Fico kebelbarátja, és több olyan botrányhős, akik nem is olyan régen még képviselői helyekre ácsingóztak (Monika Jankovská, Tibor Gašpar).

Néhány ismert miniszter viszont (Marek Maďarič, Peter Kažímír, Robert Kaliňák) különböző okok miatt már korábban lelépett, Miroslav Lajčák külügyminiszter pedig nyilván ráunt arra, hogy külföldi kollégái előtt magyarázkodjon, védje a védhetetlent: a pozsonyi kabinet és holdudvarának botrányait. Így aztán az új belügyminiszter, Saková, és több regionális politikus jó pozícióba került, a négy évvel ezelőttiekhez képest jóval előbbre kerültek a listán.

A nagy ugrás leginkább Ľuboš Blahának sikerült, aki Putyin fröcsögő híveként a közösségi oldalakon EU-ellenes és egyéb „mentális szennyet” terjesztő propagandistaként elsősorban Kotlebáék pártjából igyekszik minél több szavazót átcsábítani a Smer táborába.

Erik Tomáš szintén jóval feljebb lépett, ő évtizedek óta Fico hűséges fegyverhordozója, aki bármikor képes rezzenéstelen arccal dicsérni a kormány balfogásait is (mostanság az önkormányzatok terheit növelő, választás előtti populista intézkedéseket). 

Szinte az ismeretlenből landolt számára biztató helyen Matúš Šutaj Eštók, ő a kormányhivatal vezetőjeként nyilván a miniszterelnök embere. Sokféle mendemonda kering Fico és Pellegríni rivalizálásáról, feszült viszonyukról, aminek nyilván volt és van valóságalapja, bár ezt legutóbb mindketten cáfolták. Alighanem belátták, hogy ezúttal két dudás megfér egy csárdában. Sőt, csak így muzsikálhatnak sikeresen. Ennek tudatában már elosztották a feladatokat, a pártelnök főleg a jelentős számú tagság mozgósításával törődik, a listavezető kormányfő pedig az ellenzéki beállítottságú Pozsony, Kassa és más városok polgárait igyekszik „jobb belátásra bírni”. Amolyan kampánykezdetként a kormányfő máris 15 millió eurót ígért a főváros nagyberuházásainak támogatására. 

Az is kétségtelen, hogy mindketten a jobb sorsra érdemes, nem ritkán megélhetési gondokkal szembesülő nyugdíjasok megsegítésével és egyéb szociális intézkedésekkel, osztogatással is kampányolnak majd, cseppet sem törődve azzal, hogy meddig ér az a bizonyos takaró, vagyis mekkora hiányt halmoznak fel a költségvetésben, amellyel kapcsolatban korábban azt ígérték, hogy kiegyenlített lesz.
Szombaton a fennállásának 20. évfordulóját ünneplő Smer látványos rendezvényre készül, nyilván a pártalapító

Robert Fico elharsogja saját érdemeit. Miként azt is, hogy pártja újabb választási győzelemre készül – ez a jelenlegi helyzetben több mint valószínű.

Azért is, mert a gyámoltalan ellenzéki pártok egymással viszálykodnak, Igor Matovič pedig egyre gyakrabban ostorozza potenciális szövetségeseit, különösen Andrej Kiskát. Már nagyon kevés idő maradt arra, hogy észhez térjenek, elhitessék minél több választópolgárral, hogy valóban jobb és tisztább pályára állítanák Szlovákiát, nem süllyesztenék káoszba, amivel két kormánypárt vezetői riogatnak. Ha erre nem lesz képes az ellenzék, akkor nincs mese: Ficóéknak áll majd a zászló jövő február végétől is.