Választási komédiás

Választási show zajlik a március 31-i elnökválasztás előtt.

A választók 20 százalékának még nincs jelöltje, a politikusokba vetett bizalom alacsony, nehéz az előrejelzés. A közvélemény-kutatások szerint Julija Timosenko volt miniszterelnök, az ukrán politika nagy túlélője ott lesz a második körben, 20 százaléknyi támogatottsággal. Ám mivel a 2. és a 6. hely közötti különbség a statisztikai hibahatáron belül van, a nagy kérdés az, ki lesz a kihívója?

Hogy miért vezet az egykor „gázhercegnőnek” nevezett Timosenko? Nos, Ukrajna mára Európa legszegényebb országa lett (bár az ország gazdaságának egy jó része szürke, vagyis nincs róla hivatalos adat). Az IMF legutóbbi jelentése megmagyarázza az egyébként is nyilvánvaló dolgot: a reformok ellenére a gazdaságot továbbra is az oligarchák uralják. A kelet-ukrajnai donbaszi háború további akadály, az alacsony hazai bérek miatt mintegy 3 millió ukrán dolgozik külföldön. A korrupció rendre büntetlenül marad, ezért nagy a kiábrándultság.

Nem Timosenko népszerű, hanem a kormány megszorító programjának elutasítása. A gáz lakossági ára legutóbb decemberben emelkedett, 8550 hrivnyára köbméterenként, 2014-ben még csak 1182 volt. Közben az átlagbér épp hogy meghaladja a 9000 hrivnyát.

Nem is csoda, hogy Timosenko igazi kihívója a színész-komikus Volodimir Zelenszkij. Több éve fut népszerű, szatirikus tévéműsora, a Nép szolgája egy olyan vidéki tanárról, akit Ukrajna elnökévé választanak, miután a tévében elmond egy korrupcióellenes beszédet. Elnökként az első dolga, hogy bebörtönözze azt az oligarchát, aki abban a hitben segítette a megválasztását, hogy csak egy báb lesz.
Ezúttal az élet másolja a tévéműsort. 

Zelenszkij támogatása az egyik legeredetibb politikai módja lehet a tiltakozásnak.

A komikus egyébként sikeres üzletember is, és bár mindenkit személyesen ismer, nem része a korrupt ukrán elitnek. Programját, csapatát és kampányát is az internetes szociális hálókon építette ki. Populista, persze, de a humorra, és nem a dühre épít.

Zelenszkij betöltheti az egyelőre hiányzó „békejelölt” szerepét is. Az ukránok többsége a békét részesíti előnyben, Porosenkót legutóbb azért (is) választották meg, mert békét ígért Donbaszban. 
 

Viszont Ihor Kolomojszki, a hírhedt oligarcha Zelenszkij támogatója, és talán emiatt a legsebezhetőbb. Műsorait a Kolomojszki tulajdonában lévő 1+1 tévécsatorna sugározza. Közben Kolomojszki az ukrán kormánnyal pereskedik az ország legnagyobb bankjának (Privatbank) „kisöprése” miatt. A bankot 2016-ban államosítani kellett, és ez az adófizetőknek több mint 5 milliárd dollárjába került.

A felmérések szerint csak Zelenszkijnek van esélye, hogy a második fordulóban legyőzze Timosenkót. Egy ilyen csatában Porosenko szavazói szinte biztos, hogy Timosenko ellen fordulnának, erősítve a komikus esélyeit. Hasonló történt 2010-ben is, amikor Viktor Janukovics győzte le Tyimosenkót a távozó, népszerűtlen elnök Viktor Juscsenko szavazói segítségével.

Bár a választók 77%-a nem szavazna rá, Porosenkót nem lehet még leírni. Az elnök a hazafias szavazókat próbálja mozgósítani, illetve az oroszkártyát használja. A független ukrán ortodox egyház megalapítása lehetőséget ad a politikai feltámadására.

A tét nagy, a kampány piszkos. Porosenko és más jelöltek is 

trollokat és fizetett szakértőket alkalmaznak saját imázsuk fényezésére és az ellenfelek lejáratására. 

Az ilyen adok-kapok a politikai újonc Zelenszkijnek kedvezhet. Ő az egyetlen, aki némi mosolyt is tud csalni a politikától kimerült emberek arcára. Sok választó úgy tartja, ha komolynak beállított politikusok palira vettek minket, akkor mit veszíthetünk egy komikussal?