Vak tyúk is találhat szemet

Ironikusan mondhatnánk, a vak tyúk is találhat szemet, de ez nem von le semmit a megválasztott francia elnök esetleges kvalitásaiból, lehet, hogy kiváló államférfinak bizonyul. A francia helyzet számunkra azért húsba és a pénztárcánkba vágó ügy, mert az unióban egy hajóban evezünk. Párizs szava meghatározó az EU jövőjének alakításában, Berlin egyedül nem tudná – talán nem is akarná – kirántani a kátyúból az unió szekerét, amely a német–francia tandem nélkül szétzötykölődne. Az alapvető kérdés tehát az, hogy a német–francia tengelyt eddig szimbolizáló Merkozyt felvátja-e a Merkollande.

A válság már tizenegy európai kormányzatot buktatott meg, az eurózónában a magukat újraváasztatni akaró állam- vagy kormányfőket kisöpri a hatalomból – ez a trend érvényesült Franciaországban is. Egyre markánsabb a német szigor elutasítása, Görögországban ez vasárnap annyira egyértelművé vált, hogy szakértők szerint Athén csak nehezen kerülheti el az államcsődöt. Hollandiában, ahol szeptemberben lesznek az előrehozott választások, ugyanez volt a Rutte-kormány bukásának oka. Ha Hollande május 16-án, amikor először találkozik Merkellel, ragaszkodni fog az európai pénzügyi stabilitási paktum újratárgyalásához, az alapjaiban rengetheti meg az uniót. Merkel receptje a válságra a költségvetési szigor, a megszorítások politikája. Hollande ezt a növekedést ösztönző faktorokkal egészítené ki, ami Berlinnek nem érdeke, hiszen a német gazdaság amúgy is szárnyal – Euróban egyedüliként –, s mint sok elemző rámutat: a válságból egyedül a német gazdaság profitál. Hollande győzelmének tehát még örülhetnek is a kis és a gyengébb tagállamok, van rá esély, hogy nagyobb érzékenységet fog tanúsítani az újak szociális problémái iránt, mint elődje. Emlékezhetünk, Sarkozy az adópolitikában is rá szerette volna erőltetni az újakra a régiek módszereit, sok baja volt pl. Pozsony egykulcsos, 19 százalékos adójával, aminek jelentős szerepe volt a szlovák gazdasági növekedésben.

Május 16-a, a Merkel–Hollande találkozó az EU-ban az évtized mérkőzése lehet, bár nagyon valószínű, hogy a kancellár lesz az erősebb. Az európai polgárok számára azonban Hollande koncepciója az elfogadhatóbb – a francia és a görög mellett a szlovákiai választások is ezt tanusították, csakúgy, mint a megszorítások elleni hatalmas spanyol vagy olasz tüntetések. Az érem másik oldala, s ezt hangsúlyozzák a londoni elemzőházak is, hogy nem tudni, honnan venné Hollande a pénzt tervei megvalósításához.

A kérdés tehát: összeegyeztethető-e Merkel morózus szigora Hollande szociális érzékenységével? Pozsony is levonhatná a tanulságot abból, hogyan fog hozzá „ficós” elképzeléseinek megvalósításához Hollande, aki például az európai trenddel szemben 62-ről visszacsökkentené 60 évre a nyugdíjkorhatárt. (Tekintettel a németek 67 évére, Merkel ettől sikoltozhatott.) Elemzők szerint az egymillió eurónál nagyobb jövedelmekre kivetendő 75 százalékos adó elriasztja a vállalkozókat. És annak az ígéretnek sincs gazdasági fedezete, hogy 60 ezer tanári állást teremt, és támogatott munkahelyteremtéssel csökkenti a fiatalok munkanélküliségét.

Summa summárum: Berlinben és Brüsszelben Sarkozy veresége a német túlsúly/diktátum elleni lázadásnak tűnik. Ezzel elkezdődött az EU-ban valami, aminek a folytatását nem ismerjük.