Űrerő

Ennek központi eleme, hogy hogyan akarja megtartani az elmúlt évekig vitathatatlan amerikai hegemóniát a Föld körüli pályákon. Csakhogy 2015 óta az orosz és a kínai stratégia is központi helyre emelte az űr szerepét.

A lemaradásuk így is óriási, hiszen az USA első űrből támogatott háborújának az első Öböl-háborút szokás tekinteni, azóta e képességei pedig csak tovább fejlődtek. Eközben a kémműholdak mellé csatlakozott egy sor más támadó és védekező eszköz, kiberképesség, energiafegyverek és lézerek.
Tulajdonképp a sci-fifantáziák jó része mára valóság. Az oroszok nemrég két, műholdak elleni fegyvert teszteltek, e területen tett lépéseiről India és Kína szintén nyilvánosan számolt be. Az iráni és észak-koreai fenyegetés arányait tekintve kisebb, viszont hajlandóságuk nagyobb lehet egy komoly konfliktusban, hogy akár kamikaze módon kárt okozzanak a fejünk felett keringő égi eszközállományban.

Az űrerőt úgy határozza meg az új amerikai stratégia, mint ami „egy nemzet képességeinek összessége, amely az űrben tesz lehetővé diplomáciai, információs, katonai és gazdasági tevékenységeket háborús vagy békeidőben, a nemzeti érdekek elérésére”.

A Trump-adminisztráció nagyon rágyúrt az űr mint katonai terület értelmezésére, közben a washingtoni hivatalos álláspont szerint a kínai és orosz verseny militarizálta az űrt, és már nemcsak a Föld körüli pályákról van szó, hanem a Hold–Föld vonalról és az onnan következő, Naprendszeren belüli várható következő „útszakaszokról”. Vagyis ahol a következő évtizedekben az űrbéli missziók ellátása, kommunikációs és közlekedési útjai haladhatnak majd.Az űr tehát hadviselési területté vált, méghozzá

látványosan. A klasszikus zavarási technikáktól (jamming) a kiberhadviselésig (hiszen minden űreszközben rengeteg számítástechnikai eszköz dolgozik), az energiasugarakkal dolgozó fegyverekig – ez lehet lézer, mikrohullám vagy éppen részecskesugárzás, ami sugárterhelés alá helyezi a mérőműszereket. Az űrbeli eszközökre lehet a Földről lövöldözni (antiszatellit-rakéták) vagy éppen műholdakat felfegyverezni. Egészen elképesztő kísérletek zajlanak, hogy az egyes országok előnyhöz jussanak egy teljesen szabályozatlan területen.

Egyes szakértők már asztropolitikáról beszélnek, és ez nem a távoli jövő, hanem a friss és aktuális katonai stratégiák része, évek óta. A kiberhadviselés mellé az űrhadviselés társul, a földi frontokon pedig a biológiai fegyverek, az önvédelem (oltás...), illetve az információs tér szuverenitásának fontossága nő. A különféle fegyveres erők – milíciák, katonák – bevetése a fentiek támogatása nélkül már csak a fejlődő világban történik meg, a gazdag országok új háborús területeken sütötték el a fegyverkezési verseny rajtpisztolyát.