Tudatlanul szavaztunk

Részvételi arány, vélt vagy valós spórolás, polgári felelősségvállalás, kidobott eurómilliók – ezekről a témákról szóltak a szalagcímek a referendum előtt. Azt ugyanakkor elfelejtették megmagyarázni a választópolgároknak, hogy valójában miről is szavaznak. Sokan nem is voltak tisztában azzal, melyik kérdésre mi a „jó” válasz, mások pedig a hírek szerint a szavazólapokkal voltak elégedetlenek, mert egyszerűen nem tudták kibogozni a kérdések értelmét. Nem voltak felkészülve arra, hogy mivel találkoznak a szavazófülkékben. Ilyen körülmények között kimondottan káros lett volna, ha mégiscsak elegen mennek el az urnákhoz, a népszavazás pedig érvényes lesz.

A kampányidőszakban a Szabadság és Szolidaritás a maga technokrata-populista módján próbálkozott meg a kisebb parlament, vagy a limuzinokra vonatkozó felső közbeszerzési határ indoklásával: egyszerűen csak levezették, mennyit spórolhatna meg az ország, ha elfogadnák a javaslatokat. Egyetlen párt, közszereplő és egyetlen média sem foglalkozott azzal, hogy ezeket a sekélyes érveket megcáfolja, vagy vitába szálljon velük – a különbség csak annyi, hogy a pártokat, vagy a minden önálló vélemény híján levő Gašparovič államfő tétlenségének a motívumait meg lehet érteni. Azt már kevésbé, hogy senkinek sem jutott eszébe közérthetően összegyűjteni és kommunikálni a nyilvánosságnak az érveket és az ellenérveket a kisebb parlament, az internetes szavazás vagy a koncessziós díjak eltörlésének ügyében (pedig vannak, szép számmal). Az SaS kérdéseiről nem alakult ki társadalmi párbeszéd – márpedig párbeszéd nélkül, úgy, hogy a közvéleménynek esélye sincs átgondolni a megoldások előnyeit és hátulütőit, megkérdőjeleződik a népszavazás értelme.

Az érdemi vita helyett a kampányban a polgári aktivitás és a részvétel fontosságát hangsúlyozták. Internetes fórumozók, fiatalok és polgári aktivisták szólítottak fel a részvételre a demokrácia nevében az utolsó napokban vagy a végső órákban. Ugyanezek a csalódott emberek most az állampolgárok passzivitását ostorozzák, vagy épp ellenkezőleg, sikerként könyvelik el, hogy egymillióan az urnák elé járultak. Pedig ebben az esetben a részvételi arány csak egy valós tartalom nélküli üres szám – ugyanannyira üres szám, mint a kérdésekkel megspórolni szándékozott milliók vagy a népszavazás költsége.

Önmagában jól hangzik, hogy az a jó állampolgár, aki elmegy szavazni, de nem elég csak leadni a voksot. Az a jó állampolgár, aki elmegy szavazni, és átgondoltan szavaz. Akkor működnek jól a dolgok egy államban, ha ezek a voksolók minden külső segítséget megkapnak ahhoz, hogy alaposan átgondolhassák a döntésüket. A hétvégén nemcsak a politikusok és nem is a szlovákiai társadalom vizsgázott le, hanem a közvetítő közeg.