Tényleg ennyire rossz volt?

Ez már majdnem a lakosság fele. Ha hozzácsapjuk azt a 11,3 százalékot, amely csupán a kormány menekültekkel kapcsolatos intézkedéseire tekint pozitívumként, majdnem meg is van az 50%. Egyben a migránskérdéssel kapcsolatos válasz az egyetlen – a nem tudom és az egyéb mellett –, amely két számjegyű eredményt ért el a pozitív válaszok között… Elgondolkodtató. Valóban ennyire rossz évet hagynánk magunk mögött? Az instabil Közel-Kelet problémáira a közép-európai ember vajmi ritkán tekint fő preferenciaként. Most, amikor az évek óta dúló szíriai polgárháború következményeit menekültáradat formájában észleljük, felértékelődött ez a terület. A menekültválság egyértelműen az év meghatározó problémája volt (és lesz az elkövetkező éveké, ha az integrációt is ide értjük, akkor évtizedeké), a migráns szó – vagy, ahogy egy csallóközi településen hallottam: migráncs – jó eséllyel pályázik az év szavára. A migránsok beáramlása a lakosság 38,8, Angela Merkel általi meghívásuk 12,5 százalékát „nyomasztja”.  Fico nem véletlenül jutalmazta parlamenti befutó hellyel a Smer kommunikációjának vezetőjét: bejött a „migráncsozás”. Vagy hirtelen annyira européerek lettünk, hogy mélyen magunkénak érezzük ezt az egyelőre csak Európa más részeiben manifesztálódó problémát, vagy hatott a „kormányzati kommunikáció”, a magyar médiát fogyasztó felvidéki magyarokra kétszeresen is. Mert menekültből tájainkon továbbra is csak mutatóba akad.  Emellett a párizsi terrortámadásokat jelölte meg negatívumként a lakosság ötöde. Azaz a lakosság hetven százaléka külpolitikai problémák miatt hajtja búra a fejét… Mintha itthon minden rendben volna.  Ha elvonatkoztatunk a két, egyébként valóban szörnyű külpolitikai jelenségtől, semmi olyan nem marad a listán, ami már tavaly nem lehetett volna rajta. Az állandósult korrupció, a munkanélküliség, a kormány tevékenysége, az életszínvonal csökkenése, új politikai pártok alakulása, az árak emelkedése, a parlament tevékenysége, az egészségügyi és az oktatási minisztérium ügyei, a romló közbiztonság, a romakérdés. Ezek közül az árak emelkedése szimpla megszokásból történő nyavalygás, idén az üzemanyagárak és az élelmiszerárak is csökkenő tendenciát mutatnak a statisztikai hivatal adatai szerint, az infláció átlagos mértéke az év első 11 hónapjában 0,1 százalékos volt. „Rosszkedvünk naplójában” tehát kevéssé indokolt sorok is akadnak. A többi pedig régi ismerős... Állandósult, akár a korrupció.  Remélhetőleg a felmérés eredményei miatt senki se megy a jeges Dunának.  Most olyan bő két hónap következik, melynek során többen meg fogják ígérni, hogy a fenti problémákat gyökerestül felszámolják, tehát legalább az év első két hónapjában lesz okunk egy kevés kincstári optimizmusra.  Emellett bízom benne, a lassan elmúló esztendő magánéleti történései között mindenki talált legalább annyi pozitívat, mint amennyi negatívat a közéletben.