Szombathy: Zaklatások és más hatalmi játszmák

Gina Lollobrigida olasz filmbálvány 90 évesen mesélt ifjúkora megaláztatásairól, az Egyesült Államok szórakoztatóipari fekete dominói sorra dőlnek, a magyar színházi életben két öreg nagyvadat nyugdíjba kényszerítettek, orgonista a célkeresztben, elérte a hullám a felsőoktatást is. Észnél kell lenni a gyalázatos esetek precíz feltárása érdekében, s ami még roppant fontos: ajelenség globális, de nem a múltba vesző, tehát az elkövetők köztünk vannak, az erejük teljében lévő hatalmasokat is satuba kell fogni, nem csak a karrierjük alkonyához érőket hazaküldeni. 
 
*  *  *
 
– Kések! – mondta a bejáratnál az erős testfelépítésű Fradi-szurkoló, így hát gyorsan beengedték, nehogy lemaradjon valamiről. Örkény István ilyesmiféle egypercest írhatott volna abból a tragikomédiából, amely ezúttal a hét legkülönösebb magyar híre: visszatért a Ferencváros B-közép ultratábora három és fél év után a lelátókra, megtöltve az új Üllői úti arénát, ám a fideszes pártvezető klubelnök és a szurkolók kompromisszumos megegyezését belső leszámolás, késelés és verekedés kísérte. (Ami csak ráadás csapás: a magyar válogatott újabb megalázó veresége Luxemburgban, a mélypont újabb ünnepe.) 
 
A zöld-fehér eset arra is felhívta a figyelmet, hogy ultrának lenni nemcsak szenvedély, hanem egyeseknél komoly egzisztencia is, elmosódó határok biztonsági szolgálat és balhés nehézfiúk között. A magyar labdarúgásban kulcsszerepet játszó FTC élete – közélet, megtölteni astadiont politikai kockázat is a klub politikus vezetője számára. Fradi nélkül nincs néző az NBI-ben, politika nélkül ma nincsen pénz a Fradiban – róka fogta focicsuka.