Szociális fröcsögés

 

Ő valószínűleg azt gondolja, ezek az emberek eddig ennyiből is megélhettek, holott sok esetben például szabadúszó művészlelkek próbálták elkerülni így az éhenhalást. Arról viszont kevesebbet beszélnek, hogy inkább azokhoz kellene nyúlniuk, akik az egykor létrehozott álszociális védőháló jóvoltából munka nélkül (értsd aktivációs) keresnek többet, mint akik sokszor éhbérért dolgoznak. Igaz, senki sem szabadul meg oly könnyen a potenciális szavazóitól. A minap egyik aktivációs ismerősöm baráti társaságban lehurrogta minimálbéren dolgozó barátomat: „Bolond vagy te, ennyi pénzért én ki sem kelnék az ágyból.” Jövőre már jelentkeznie sem lesz kötelező. De amíg a politikusok spórolásról papolnak, addig ők maguk mégiscsak aprítanak a tejbe ezt-azt. Van olyan elvtársuk – a vágbesztercei polgármesterre gondolok –, aki egyszerre nyolc állást tölt be. Ő a XXI. század első polihisztora, mondja cinikusan egy kommentelő a világhálón, de nincs igaza. Vannak még jó páran, akik felső szinten művelik a magántőke-felhalmozást, s a megélhetési politizálást. Büszkén írja jelentésében a rimaszombati kórházigazgató is, hogy egy hímnemű orvos átlagfizetése eléri a2 240, míg a nővéreké a 631 eurót. A különbség felháborító, de az igazgató úr gálánsan nem szól arról, hogy a rimaszombati kórházudvar az egyik legkoszosabb Szlovákiában, s arról sem, hogy orvosai egy része rég elfelejtette a hippokratészi esküt. A helyi főellenőrtől sem sajnálták a harmincszázalékos emelést. Azon túl, hogy valószínűleg Batyi az ország egyetlen települése, ahol a főellenőr többet keres, mint a polgármester, ahol állítólag anyagiak hiányában megszüntetésre ítélték a városi lapokat, a focicsapatot, s ahol a hivatalnokok többsége jóval kevesebbet keres, mint öt évvel ezelőtt, a képviselők szemrebbenés nélkül osztogatják a jutalmakat. Egyeseknek.