Szabad az SNS-szel kormányozni?

Míg sokan - én is - úgy vélték, hogy a Smerrel való kormányzás is önsorsrontó lehet, az SNS-szel való együttműködés egy magyar párt és politikus számára egyenlő a halálos ítélettel. 

A Szlovák Nemzeti Párt az elmúlt 26 évben a szlovák nacionalizmus megtestesítője volt, azé a szélsőségé, amely mindvégig a magyarok ellen irányult. Az SNS az összes kormány közül a legkártékonyabbnak volt a tagja, és tevékenyen kivette a részét a rombolásból. 

Ne tévesszen meg senkit Andrej Danko csalfa mosolya! Ő is egy közülük. Danko és családja még a 90-es évek végén haszonélvezője volt a mečiari privatizációnak, évekkel ezelőtt Ján Slota potenciális utódjaként ültette őt az alelnöki székbe. Hogy később páros lábbal rúgja ki főnökét -ami nem annak a jele, hogy a magyarokkal kapcsolatban nem értene egyet Slotával, csupán azt mutatja, hogy rátermett politikus. Aki skrupulusok nélkül képes megszabadulni gátlástalan nevelőatyjától. A párt frakciója pedig még mindig tele van a slotai sötét korszak szereplőivel. Opportunisták, magyarfalók, céljuk a zsebeik megtömése. 

Egy ilyen párttal felelős magyar politikus nem lép koalícióra. Nemcsak elvi okokból - ha ez a kifejezés még mond valamit a közéleti szereplőknek -, hanem gyakorlati okokból sem. Egy SNS-es kormánykoalícióban kisebbségi szempontból csak dekorációs változásokat lehet elérni. A nagy semmit. Abból pedig volt elég eddig is. 
Nem lennék most Bugár Béla helyében. Pedig a választások előtt úgy tűnt, nyerő pozícióban találja magát. Egy Fico- vagy Procházka-vezette koalícióba ültetheti be pártját, míg fő riválisa a harmadik sikertelen nekifutás után befejezheti. 

Nem így lett. Most három nagyon rossz alternatíva közül választhat. Vagy belemegy az SNS-t (és csendestársként Boris Kollárt) is magába foglaló széles jobboldali koalícióba, és magyar választóinál teljesen leírja magát. A többség nem tudná feldolgozni, hogy pár miniszteri bársonyszékért még az SNS-szel is képes összeállni. Ráadásul egy ilyen kormány egy-másfél éven belül garantáltan szétesne. Az előrehozott választásokon pedig tarolhatna egy revitalizált MKP. (Persze utóbbi alapfeltétele, hogy az MKP harmadszorra képes magát revitalizálni…) 

A második verzió, hogy Bugár nemet mond Sulíkéknak, ám akkor a szlovák jobboldali pártok és a szlovák média jelentős része őt fogja okolni a sikertelenségért és az előrehozott választásokért. Az eredmény: a Híd szlovák szavazóinak elvesztése, a szlovák-magyar párt, mint ideológiai projekt teljes összeomlása. Valószínűleg választhatna egy Smer-vezette koalíciót is, Sieť plusz SNS-es felállással (utóbbi két párt talán benne lenne), ám itt az SNS mellett még Fico jelenlétét is meg kellene magyaráznia magyar és szlovák választóinak - cserébe egy ilyen kormány kibírna négy évet. Kérdés, mit érne 2020-ban egy 0,4%-os eredmény a Hídnak… 

Mindeközben a Bugárékat az SNS elfogadására felszólító internetes kommentelők, jobboldali politikusok meg jegyzetírók tömege azt mutatja, az elmúlt években a szlovák-magyar kapcsolatok javulásáról szóló áriák eltakarták a valóságot. Nincs acsarkodás és nyílt színi magyargyűlölet, ám a szlovákok továbbra sem értik a magyarok alapvető problémáit. A Híd pedig jelentős részük számára csak addig volt szimpatikus, amíg ritkán hozakodott elő holmi „megosztó“ kisebbségi témákkal és pragmatikusan viselkedett. Amint viszont úgymond magyar szempontok alapján elfogadhatatlannak tartja az SNS-t, máris kicsinyesnek, szűk látókörűnek, horribile dictu nacionalistának, „olyan MKP-szerűnek“ titulálják szlovák választói is.