Szabad a Smerrel kormányozni?

Két héttel ezelőtt azzal fejeztem be a kisebbségi nyelvhasználati törvény tervezetének végszavazásáról írt kommentáromat, hogy a történet elvezet minket a szabad-e a Smerrel kormányozni című politikai dilemmához. Vagyis ahhoz a vitához, amelyet még nem folytatott le a honi magyar közélet és társadalom. Akkor nem gondoltam volna, hogy csak pár nap kell ahhoz, hogy ismét visszatérjünk rá.

Kedd óta folyik az értelmezési verseny, hogy mi is történt: a Híd egy vállalható kompromisszumot kötött, vagy szimplán a Smer kampányszekerét tolta meg, esetleg egy gesztust tett a kormánypártnak, bejelentkezve koalíciós partnernek? Majdnem mindegy, ugyanis Ficóék várhatóan nem egy ilyen „gáláns tett” alapján fognak dönteni, a Híd mellett – sőt inkább előtt – pedig a KDH és az SNS is ott van a sorban. Rendkívül valószínűnek tűnik, hogy a leendő partner e három párt közül fog kikerülni. Jövő márciusban így két komoly változás is lehet. Eddig a jobboldali pártok nem léptek koalícióra balos-populista pártokkal, pontosabban a HZDS-szel és a Smerrel. Vagy populista kormány – precízebb politológiai skatulya híján nevezzük így – vagy jobboldali (vagy legalábbis jobboldali vezetésű) kabinet alakult.

A másik tabu a magyar pártok együttműködése az ellentétes blokkal. Országos szinten eddig sem a HZDS, sem a Smer nem jöhetett szóba – a helyi, regionális színtér ebből a szempontból mindig más volt. Romániában ugyanakkor már többéves múltja van a jobbra és balra nyitás politikájának, az RMDSZ egymás utáni ciklusokban különböző preferenciájú kérőknek is igent mondott. Arról Erdélyben is eltérnek a vélemények, hogy az ottani magyar közösség ebből profitált-e vagy sem.

Alapvetően minden párt célja az, hogy kormányra kerüljön, mert – különösen az ellenzéket kínpadra ültető közép-európai viszonyok között – csak így van esélye programja legalább részleges megvalósítására. Ellenzékből négy évig csak a padot verheti és panaszkodhat, parlamenten kívülről azt sem hallani. A Smernek ugyanakkor magyar (és jobboldali) szempontból elég rossz pedigréje van, ezért a Híd számára alapvetően három plusz egy dilemma merülhet fel (és az MKP-nál is, ha bejut és netán felkérést kap). Mennyiben rontja ez a párt elfogadottságát saját választói és eddigi természetes politikai partnerei előtt, el tud-e érni annyit a kormányban, hogy az eredményként négy év múlva elég legyen az újabb választási kampányban, valamint nem kannibalizálódik-e a nagyobbik partner által? Ahogy látjuk, a három kérdés szorosan összefügg egymással.

Esetünkben viszont a plusz egy a lényeges. A Híd ugyanis magát magyar pártnak is vallja, a magyar választók számára pedig kiemelten fontos, hogy az általuk preferált politikusok – a klasszikus politikai célok mellett – mit tudnak elérni a magyarság megmaradása szempontjából. Ez az a pont, amely a leginkább pesszimizmussal tölthet el mindenkit, aki a Smerrel való együttműködésre, mint lehetőségre tekint. Ficóék korábbi tevékenysége ugyanis megmutatta a Smer korlátait, a négyéves közös kormányzás legfeljebb kozmetikai változásokat hozhatna. Még a jobboldali, kisebbségi kérdésben lényegesen toleránsabb pártokkal is nehéz volt alapproblémákat megértetni, nemhogy a Smerrel. Nos: szabad-e akkor a Smerrel kormányozni? A vitát lassan el kellene kezdeni a szlovákiai magyar közéletben.