Sűrű hét, aminek még ára lesz

Kezdjük azzal, hogy Szlovákiában, a passzív választójogban érvénybe lép egy cenzus. A polgármesterek megválaszthatóságát feltételező középiskolai végzettségről van szó. Sokan sokféleképpen magyarázták, egy viszont biztos: a szabad és titkos választójog korlátozását jelenti, még akkor is, ha sokan azt gondolják, néhány községet abszolút idióták vezetnek. A választójog ilyetén megváltoztatása precedens: nem a választó dönti el, képes-e valaki ellátni a polgármesteri feladatokat, hanem a parlament. S ha valamilyen cenzust be lehet vezetni, jogos a kérdés, milyen korlátozásról dönthet még a parlament. Módosul az alkotmány. A kereszténydemokraták egyetlen – szerintük fontos – mondatért biankó csekket adtak a mindenkori végrehajtó hatalomnak a bírói kar értékelésére. Nem az a baj, hogy az alkotmány védené a családokat. De ettől az egy mondattól melyik családnak lesz jobb? Hány fiatalt buzdít majd a családalapításra? Jobb lesz a kismamáknak? Könnyebben jut lakáshoz a fiatal pár? Jobb feltételeket teremt a gyermek neveléséhez, eltartásához? Cserébe a Smer– KDH-paktummal lehetőséget kapott a végrehajtó hatalom, hogy közvetlenül nyúljon bele a bírói kar munkájába, s ez még akkor is baj, ha a bírói kar munkájával nagy az elégedetlenség. A bírói hatalom ettől nem lesz jobb, csak kiszolgáltatottabb. S ehhez járul a következő felismerés: a kereszténydemokraták – a rendszerváltás utolsó komoly parlamenti pártja – összeálltak egy olyan politikai erővel, amelynek a rendszerváltás semmit nem jelent. Legalábbis politikailag, mert anyagilag a háttérben álló korifeusoknak sokat. A KDH lépéseit sokszor bíráltuk, de jobbára a progresszió, az emberi jogok szélesítése, a jó törvények oldalán állt. Most úgy tűnik, hogy aki a pártban komolyan gondolta a demokráciát, rég másutt van, s már csak azok maradtak, akiknek semmi bajuk a magát baloldalinak nevező Smerrel. A KDH átlépett egy határt, ami a társadalomnak nem jó. Nekik sem, de ők megérdemlik. S végül: az SDKÚ-t alapító Mikuláš Dzurinda s az ő pénzügyi guruja, Ivan Mikloš elhagyta a pártot. Hibáikról, botrányaikról eleget írtunk, de azt, hogy az SDKÚ „jókor, jó helyen” az euroatlanti integráció motorja volt, Szlovákia gazdasági felemelkedésének pedig politikai kezdeményezője, senki nem veheti el tőlük. Hogy Dzurinda nem tudott időben visszavonulni, nem tudott megbékélni Radičovával, hogy amikor már nem volt mondanivalója, még irányítani akart, személyes kudarc. De a korábbi távozók után az alapítók távozása már csak egyet jelent: a pártot elhagyta a tartalom. Csakis csodáknak köszönhetően maradhat fenn (akár épp Radičová nagy visszatérésével), csoda híján történelemmé válik, okkal. Helyette a NOVA vagy a Sieť? Az egyik sehol, a másik meg egy botrány kellős közepén. Lesz ebből demokratikus centrum vagy jobboldal? Nehezen. S ha hozzátesszük, hogy az anno nagy csinnadrattával eladott SPP „hazakerült”, persze annak csak a veszteséges ága, akkor nincs minek örülnünk. Mezsgyék, határkövek, nevezze, ki minek akarja, de jó hír sehol.