Skót döntés, katalán düh

2014-ben az általam megtalált 56 közvélemény-kutatás közül csupán egyben látszottak többségben a függetlenségpártiak, bőven a hibahatáron belüli 2 százalékkal, és az elemzést végző cég korábbi és későbbi mérései is lojalista többséget mutattak. Persze a mérés az mérés, a valóság az urnáknál derül ki csütörtökön. A végeredménytől függetlenül érdekes, hogy ekkora ereje van annak a csoportnak, amely a maradást preferálja, a nemzeti függetlenséggel szemben. Vajon felhígult volna a skót vér? Korántsem, a kérdést provokációnak szántam. A helyzet ugyanis az, hogy ha egy ország vagy régió lakossága lehetőséget kap arra, hogy maga döntsön fontos társadalmi kérdésekről, akkor a korábban potenciálisan poláris és eldurvuló vita nagyon gyorsan mérsékeltté válik, és az addigiaknál nagyobb szerepet kapnak az észérvek, megnyitva az utat a békés, társadalmilag hasznos megoldások elfogadásának irányába. Különösen igaz ez a stabil demokráciákban, ahol a választások és népszavazások nem csak szűk rétegek passziói, hanem a demokratikus véleménynyilvánítás bevett, jól ismert és tisztelt formái. A kontraszt Spanyolországgal nem is lehetne egyértelműbb, ahol a katalán autonomista törekvések a kasztíliai (spanyol) elitek határozott ellenállásába ütköznek. Katalóniában 2009/10-ben egy nem hivatalos, 27 százalékos részvétellel tartott népszavazáson 95 százaléknyian voksoltak az elszakadásra. A katalán vezetők most hivatalos népszavazás kihirdetésére törekednek, részben a skót példa által inspirálva. Hatalmas, a híradások szerint kétmilliós tüntetéssel bizonyították, hogy a helyi közösségek mögöttük állnak. David Cameron brit és Mariano Rajoy spanyol miniszterelnök stratégiája nem is lehetne eltérőbb. Rajoy rugalmatlanul elzárkózik a katalán kezdeményezésektől, sőt, még a skótokat is megfenyegette, hogy a spanyolok nem engedik őket vissza az EU-ba, ha függetlenné válnak. Cameron viszont ügyes politikusnak mutatkozott akkor, amikor nemhogy megengedte, de szinte kiprovokálta a mostani skót népszavazást. Rajoy lépései növelik a feszültséget, Cameronnak viszont sikerült kiengednie a gőzt és számára kedvező mederbe terelni a brit jövőről szóló vitát. Akármi is lesz jövő héten az eredmény – bár szerintem a maradás mellett döntenek a skótok –, Cameron minimalizálta a veszteségeit, hiszen még egy önálló Skócia sem London ellenében, hanem a közreműködésével jönne létre, arról nem is beszélve, hogy az együttmaradásról szóló döntés tartós és erősebb Nagy-Britanniát hozhat létre. Ez pedig hosszú távon is stabilizálja a viszonyokat a Brit-szigeteken, miközben Ibéria egy sokkal nehezebb és veszélyekkel teli jövő felé robog.