Se veled, se nélküled?

Joggal merült fel a kétely, hogy az Orbán-kabinet csak időhúzásra játszik. Ebben valóban van ráció, hiszen a kormányzás első fél évében határozottan elutasított mindenfajta együttműködést az IMF-fel, a kapcsolatfelvétel így egyértelműen presztízsveszteséget jelent. Hogy ezt mégis megtette, akár dicsérni is lehetne, mivel egyéni ambícióin felül tudott emelkedni. A tárgyalások elhúzódását ismét csak kétféleképpen lehet értékelni. Az, hogy az ország képes egyedül lavírozni, valójában azt mutatja, mégsem olyan sürgős a hitelmegállapodás. Másrészt be kell látni, hogy a mostani helyzet mégiscsak előnytelen. A piaci kamatok Magyarország számára 6–7% körül mozognak, az IMF 2–3% között tudna tőkét biztosítani. Ennek viszont ára van: beleszólást követel a gazdaságpolitikába. Tekintettel arra, hogy Orbán Viktor pontosan ezért halogatja az aláírást, mégiscsak a presztízst emeli az ország érdekei fölé. A hitelszerződés ellen általában azzal érvelnek, hogy az IMF csak súlyos megszorítások fejében hajlandó kölcsönözni. Ez a vélemény rögződött a közvéleményben, való igaz, nem alaptalanul. Csakhogy a magyar kormány maga is igen komoly megszorításokat hajt végre, függetlenül az IMF-től. Például éppen az IMF az, amely a liberális egykulcsos jövedelemadó helyett a szociálisabb, többkulcsos megoldást javasolja. Ha a kormány ügyesebb lenne, néhány negatív intézkedést az IMF nyakába is lehetne varrni. Újra oda lyukadunk ki, hogy az IMF-hitel tulajdonképpen nem lenne akkora teher, mint ahogyan az állítják. Igen, később vissza kell fizetni, de Magyarország így is vesz fel hitelt, csak éppen drágábban. Románia példája bizonyítja ezt. 

 Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az IMF nem jószolgálati intézmény. Korábban elsősorban csakugyan arra összpontosított, hogy a kiadott pénzt mindenáron visszakapja. Az általa ajánlott reformok jelentős része tényleg megszorítás volt. Manapság azonban már jobban figyel a versenyképesség megalapozására, mint a kölcsön visszafizetésének biztosítására. Ennyi hónap tárgyalás után már az jelentené az igazi kockázatot és presztízsveszteséget, ha mégse sikerülne megállapodni.