Se nem cuki, se nem kampány

Mert ezért (is) íródott az anyag. De az eszmecserét jó lenne szakmai mederbe terelni.Háromféleképpen futhat neki a választásoknak egy párt. Az egyik, hogy nincs érdemi programja, ezért jogosan kritizálható. Meg azért is, ha a „program” csupa népszerű dologból, felelőtlen ígérgetésből áll. Ez lenne az igazi „cukikampány”. A Híd a legrögösebb, harmadik utat választotta: megpróbált egy komplex vízióval előállni, amelynek gazdasági része koherens elveken, világnézeten alapul, konkrét intézkedéseket sorol példaként, és a megalkotásába külső szakértőket vont be. És nem kerüli meg a kényes, népszerűtlen, vagy annak tűnő kérdéseket sem. Ez szerintem erény, nem hátrány, ettől vállalható a dolog szakértői részről. A folyamatosan bővülő és frissülő Polgári Vízió azért nyilvános, hogy minél többen elolvassák, így örülünk, ha vitatkozhatunk róla, szívesen várjuk a szerzőt is a szakmai vitafórumainkra. De jöjjenek röviden a bírálatával szembeni ellenérvek. A kritika nagy része arra irányult, hogy a vízió csak a külföldi beruházóknak, a nagyvállalkozóknak és a tehetősebbeknek kedvez, az átlagembernek nem. Szerintünk ez épp fordítva van, de a két dolgot sem jó így szembeállítani. Az adók, járulékok és adminisztratív terhek általunk preferált csökkentése a több százezernyi kis- és középvállalkozásnak és egyéni vállalkozónak kedvez inkább. A nagy cégek könnyebben kigazdálkodják, illetve kikerülik a növekvő közterheket, több ezer alkalmazott mellett megengedhetnek maguknak 20–30 jogászt meg könyvelőt, tanácsadót. Egy kisvállalkozót már egy pluszalkalmazott (aki csak a könyvelést, adminisztrációt végzi) felvétele is tönkre teheti. Mi úgy gondoljuk, a több beruházás és munkahelyteremtés a jó – a nagyvállalatnak, az alkalmazottnak, meg az országnak is (több adóbevétel). Szóval jó lenne, ha több cég jönne, különösen a leszakadó régiókba, ezt akarjuk ösztönözni. Ami a rugalmasabb munkaerőpiacot illeti, minden nemzetközi összehasonlítás azt mutatja, hogy ott magasabb a foglalkoztatottság, ahol kisebb az alkalmazottak védelme. Sok országban a nagy törvényi védelem attól védi meg a munkanélkülieket, hogy állást kapjanak. Emellett a bírálat túl szelektív: kiválasztja a népszerűtlen vagy annak tűnő ajánlásokat a Vízióból, viszont konzisztensen elhallgatja az olvasónak első látásra is kedvezőnek tűnőket. A Vízió írásakor az a cél vezetett minket, hogy jobbá tegyük az átlagemberek életét, nem pedig az, hogy ártsunk nekik – a cikk sajnos ez utóbbit sugallja. Vitatkozhatunk az eszközökön, hogy miképpen javítsunk a többség helyzetén, de azt szuggerálni, hogy a kritizált fél eleve rosszat akar a többségnek, övön aluli. A szerző a Polgári Vízió gazdaságpolitikai fejezetének társszerzője