Rosszabb, mint egy lakógyűlés

Peter Gajdoš SNS-es védelmi miniszter és Ján Hoľko, a tárca szolgálati vezérigazgatója mindent megtett, hogy ne előzze meg társadalmi vita az 1,6 milliárd eurós bevásárlást. A kormány tagjai egy héttel a döntés előtt kapták meg áttanulmányozásra az anyagokat, a nyilvánosság pedig röpke tizenkét órával a kabinet ülése előtt ismerhetett meg belőle bizonyos részleteket.

Nem tiltakozott sem a kormányfő, sem egyetlen miniszter, hogy hohó, kérem, micsoda eljárás ez, hiszen mégiscsak csillagászati összegről van szó, amit az adófizetők állnak.

Nem, néhány miniszter meg sem nyilvánult a vadászgépvásárlással kapcsolatban, aki pedig megszólalt, az csak nevetségessé tette magát.

Például Gabriela Matečná miniszterelnök-helyettes elújságolta, hogy az egyetlen dolog, amit áttanulmányozott, az az, hogy melyik országnak milyen vadászgépei vannak.

Így aztán rájött, hogy „F–16-osai 25-nek, Gripenjei meg csak 4-nek”, amiből az alábbi következtetést vonta le: „Laikusként csak annyit mondhatok, hogy ha valamiből sok van, az biztosan azért van, mert az a jó és hatékony”. Nos, Matečná valóban laikusként nyilatkozott, nem pedig miniszterelnök-helyettesként, hiszen tucatnyi tényezőt és adatot kell figyelembe venni és összevetni ahhoz, hogy eldönthessék, milyen vadászgépek felelnek meg a legjobban nekünk, de ezek között nem szerepel az, hogy más országok melyik gépből mennyit vásároltak.

A Híd miniszterei azt a három majmot idézték, melyek közül az egyik a fülét fogja be, a másik a szemét takarja el, a harmadik a száját.

Sólymos László – szintén miniszterelnök-helyettes – azt mondta, nem akar azon lamentálni, szüksége van-e Szlovákiának vadászgépekre, mert ez nem az ő feladata. Lamentálást nem is várt tőle senki, de azt még Urundi-Burundiban is elvárják a miniszterelnök-helyettestől, hogy felelősen részt vesz a döntéshozatalban.

Kollégája, Érsek Árpád bevallotta, hogy nem olvasta a minisztériumi anyagot, azt mondta: „annyi időm nem volt”. Gál Gábor először őszintén visszakérdezett, amikor az újságírók faggatták: „Minek olvasnék olyan dolgokat, amelyekből semmit se értek?”. Aztán amikor felfogta, hogy mit is mondott, visszavett kicsit az őszinteségéből és kijelentette, hogy csak a gépek szoftverrendszerével kapcsolatos fejezeteket nem olvasta…

Érdekes módon folyt bele az „eszmecserébe” a külügyminiszter. Arra a kérdésre, rendjén való-e, hogy a nyilvánosság tizenkét órával a döntés előtt értesül egy ekkora tranzakcióról, Miroslav Lajčák, a Smer jelöltje, azt válaszolta:

„Hiszen a kormány dönt, nem a nyilvánosság”.

Épületes hozzászólás az átlátható és ellenőrizhető kormányzás lajčáki mibenlétéről: ha ülésezik és döntést hoz a kormány, arról a nyilvánosságot nem kell tájékoztatni.

Megkockáztathatjuk, hogy még egy lakógyűlésen is felelősebb döntés születik néhány száz euró elköltéséről annál, ahogy a Pellegrini-kormány rábólintott az 1,6 milliárd eurós repülőgép-vásárlásra.

A szerző a Trend kommentátora