Roma reform: sokkhatás?

Matovičékat máris kritikák sora éri az általuk „roma reformnak“ nevezett intézkedéscsomag miatt. A civil szféra azért támadja a stratégiát, mert az olyan elemeket tartalmaz, amelyek emberi jogi és alkotmányossági aggályokat vetnek fel (ebben egyébként igazat is adok nekik). Közben a jobboldal kollaboránsnak nevezte ki Matovičot, amiért hajlandó együttműködni a Smerrel.

Bár enyhén szólva sem tartozom a Matovič-féle, patikamérlegen összeállított, profi populizmus hívei közé, ebben az esetben úgy gondolom, nem az Egyszerű Emberekben kellene a hibát keresni. Mondom annak ellenére, hogy a roma reformban számos olyan elem van, amellyel nem tudok egyetérteni és néhány olyan is, amelyet pedig egyáltalán nem tudok elfogadni egy demokratikus jogállam intézkedéseként. A helyzet azonban az, hogy a teljes szlovákiai politikai elit a legnagyobb nyugalommal asszisztál ahhoz, hogy a romakérdés megoldását a szélsőjobb - Kotlebáék - és a professzionális populisták vállalják magukra. Látható volt ez már a Radičová-kormány idején is, amikor a romák integrációját arra az SaS-re bízták, amelynek programja sokkal inkább hasonlított Matovičék jelenlegi csomagjára, mint a jobbközép pártok elképzeléseire. És látható ez most is, amikor a Smer, kényelmes egypárti többsége ellenére is inkább „lepasszolja a romákat“ az ellenzék egyik pártjának.

Az sem véletlen, hogy pont a fent említett pártok (OĽaNO, SaS, ĽSNS) azok, amelyek hajlandók és képesek foglalkozni a romakérdés kezelésével. Ezeknek a pártoknak a szavazóbázisa viszonylag fiatal és az új ötletekre nyitott, a politika jelenlegi működésétől undorodik, ami lehetővé teszi számukra a tabuk döntögetését. A mérsékelt pártok számára ilyen tabu a romapolitika: egyrészt félnek saját szavazóik romaellenességétől (nem ok nélkül), másrészt pedig a politikusok egy jelentős része saját maga is hasonlóan vélekedik, ami hátráltatja a konstruktív munkát.

Az Egyszerű Emberek romaügyi stratégiájával lehet vitatkozni - ahogy fogok is -, de az intézkedéscsomag konkrét tartalmától függetlenül hagyományos politikai pártok képviselőinek, jobb- és baloldalon egyaránt el kell gondolkozniuk azon, jó ötlet volt-e átadni a terepet az új pártoknak ebben a jövő szempontjából kardinális kérdésben. Remélhetően a Pollák-féle terv elég nagy sokkhatásként éri őket ahhoz, hogy összerántsák magukat, és piacképes alternatívát adjanak a választópolgároknak a populizmussal szemben, meghaladva eddig képviselt, jóindulattal is csak alibistának nevezhető romapolitikájukat.

Ravasz Ábel