Roma-csomag, első adag

A reform többi része az eredeti bejelentéshez képest jóval később, az év végéig fokozatosan lesz publikálva, témakörönként. A folyamat mögött az sejthető, hogy az Egyszerű Emberek vezetői is belátták, többet ér egy jól átgondolt anyag a bombasztikus bejelentéseknél.

Az anyag pontos ismertetésére helyhiány miatt itt nincs lehetőség, de alapfilozófiája az, hogy adminisztratív módon leválasztja azokat a gyermekeket, akik „kockázatos családokban” élnek, és az ő jogaikat és kötelességeiket eltérően határozza meg a többiekétől. Ennek a megoldásnak előnyei és hátrányai is vannak. A legfőbb előnye a pontos célzás – olyan intézkedéseket lehet hozni, amelyek kifejezetten az érintett rétegre vonatkoznak és kifejezetten az ő helyzetükre szabták azokat. Tipikus példa erre az iskola előtti kötelező oktatás bevezetése a kockázatos családokban élők számára: csak arra kényszerítik rá az óvodát, akire akarják, így egyszerre teljesítik a kitűzött nevelési célokat és kerülik el az intézkedésben így nem érintett többség haragját („Ne mondják meg, hogy hova adjam be a gyerekem!”). A fenti sorok már tartalmazzák az egyik fő problémát is: erősen aggályos, és bizonyos esetekben alkotmányos jogokat sértő lehet az, ahogy Matovičék eltérő jogokat és kötelességeket jelölnek ki emberek egy csoportja számára. Ez ráadásul egyfajta kiskorúsítása is az érintett családoknak, hiszen a meggyőzés helyett a kényszer eszközeit alkalmazzák velük szemben. (Értem, hogy sokak igénye egy ilyen, kényszer-alapú eljárás, de a morális problémák mellett a hatékonyság és a fenntarthatóság kérdésében sem áll jól az ilyen módszer.) A következő probléma, hogy bár nyilván valamiféle objektív elemeket is tartalmazó kritériumrendszer szerint kerül majd meghatározásra a „kockázatos családok” köre, valószínűleg szubjektív elemek is lesznek a kijelölés folyamatában. Félő, hogy a helyi hivatalnokok és ellenőrök kezébe olyan eszköz kerül, amely lehetőséget ad a visszaélésekre és a korrupcióra – nyilván senki sem akar a kényszerintézkedések által érintettek körébe kerülni, és sokan ezért még fizetni is hajlandók lesznek. Ez egyébként kicsiben tartalmazza a közigazgatás örök problémáját: ha helyi szintre delegálok, pontosabb információim lesznek, de egyben esélyt adok a korrupcióra és a visszaélésekre. Egy ideális világban a fenti problémák azt jelentenék, hogy Pollákék terve az asztalra sem kerülhet, nem hogy megvalósításra. A helyzet viszont az, hogy programjuk oktatási részében van potenciál a helyzet javítására – ha a valóság is követi a terveket. A reformcsomagnak komoly ára lehet, anyagilag, társadalmilag, morálisan egyaránt. Az asztalról levenni viszont csak akkor lehet, ha valaki képes lesz valós politikai támogatást szerezni egy olyan programhoz, amely legalább megközelítően hasonló hatékonyságot ígér a problémák kiküszöbölésére. Matovič nyitott – a következő lépés a kihívóké.