Pult alatti nyelv

Persze az alapkérdés az, hogy idegen nyelv-e a magyar Pozsonyban. Régebben a némettel együtt természetes, hétköznapi volt. A németet ma alig ezren vallják itt az anyanyelvüknek, a magyart 15 ezren, de ebben nincs benne az a több ezer ember, aki naponta dolgozni, tanulni jön ide, és azok sem, akik vegyes házasságból származnak. Tehát egy percig sem kellene kételkednünk afelől, hogy a magyar nyelvnek otthon kellene éreznie magát Pozsonyban. Ennek dacára ha a nyelvi tájképet (köztéri feliratokat stb.) nézzük, szinte láthatatlan, legfeljebb szimbolikusan van jelen. Itt-ott feltűnik, leginkább háromnyelvű feliratokon, a némettel és a szlovákkal, az egykor háromnyelvű város emlékét idézve, aztán logókon, szórakozóhelyek elnevezésében, amelyek a nosztalgia hullámait meglovagolva csalogatják a vendégeket. Felszínesen. Az ilyen vendéglők étlapján sem találjuk a magyart, helyette ott az angol, a globalizáció nyelve, aztán kiszolgálónyelvnek még a német, a magyar meg a pult alatt lapít.

Mint egykor a pult alatti áru: csak a beavatottaknak. Aki tudja, hogy itt bujkál valahol, az használhatja. A magyarok tudják, hogy hol magyar a pincér, és van, ahol az egész kocsma magyar. Pozsonyban bejárhatók olyan útvonalak, ahol a magyaron kívül más nyelven nem is kell megszólalni. Persze a többség mit sem sejt erről, ezért aztán úgy fest, hogy ez a búvópatakként fel-felbukkanó nyelv alacsonyabb rendű, kirekesztett, eltemetett. Ám ha szükség van rá, akkor ott is felbukkan, ahol senki sem várná. Például a belvárosi kávézóban, ahol teljesen az angolra rendezkedtek be. De ha magyar vendég jön, a személyzet minden további nélkül előkeríti a magyarul beszélő kollégát. A luxushotelek szlovák, angol, német, olasz, orosz, spanyol nyelven kelletik magukat hivatalosan, de kérésre magyar pincéreket is felszolgálnak. A pozsonypüspöki temetkezési vállalat csak szlovák nyelven kínálja a szolgáltatásait, de ha végigpillantunk a honlapján, kiderül, hogy magyar nyelvű gyászszertartással is szolgál. Miért nem kínálja hivatalosan? Ideje lenne feléleszteni Pozsonyban a magyar nyelvet. Már csak azért is, mert az ügyfél nyelve.

Persze, igen, a felvilágosítás. A szlovákok nem értik, hogy a magyar is Pozsony nyelve. A magyart, a németet a szomszéd nyelvének tartják, idegennek. Egyszerű matematika: több az osztrák és a német turista, akkor az étlapon a német lesz, és nem a magyar. Elrugaszkodva ezzel a valóságtól, kizárva a hazai nyelvet, a magyarokét, akik rendszeresen megfordulnak náluk. Csakhogy már nem abban a világban élünk, amikor az igazi minőséget csak a pult alól lehetett megkapni. A minőséget a kirakatba kell tenni. A magyar nyelvet egyszerűen vissza kell helyezni Pozsonyban az őt megillető helyre.

Lucia Molnár Satinská