Politikai átigazolások

Ha minden igaz, akkor a választáson induló bármelyik párt listáján lehetnek magyar emberek és tényleg az itteni magyarságért, kisebbségért harcba szállók. Egy-egy pártlistán legfeljebb 150 jelölt szerepelhet. Minden matematikai tudásomat összeszedve sem tudom még jelen pillanatban összeszámolni, hány ember és párt akar a magyar kisebbségnek segíteni. A magyar térfélen folynak a viták, hogy ki hova tartozik, ki merre veszi a kalapját. Még mindig igazolhatnak és átigazolhatnak jelölteket. Aki figyeli a focit, az mindig várja augusztus utolsó napjának éjfélét, hogy lesz-e még meglepetés az átigazolási piacon. Az mindig akad. 

szlovákiai politikai történésekben is türelmesen meg kell várni a július másodikát, hogy addig és azon a napon mi történik a politikai jövés-menés piacán.

Jelenleg az egyik leghangosabban beharangozott átigazolás Gyimesi Gyögy nevéhez fűződik. A lecsengő parlamenti ciklusban ő volt az, aki hangosan felvállalta az itt élő magyarság mindennapjait. Ő – tenni akaró emberként – átigazolt a Szövetséghez, és teszi tovább a dolgát ott, ahol abbahagyta „egyszerű emberként”. Járja a vidéket, megtölti a helyiségeket, beszél és válaszol. A 2020-as választáson 2370 karikát kapott. A szám kicsit csalóka, mert csak a 49. helyről indult a csatába.

Jaroslav Spišiak volt rendőrfőkapitány szintén politikai babérokra tör, a Progresívne Slovensko párt tagjaként. Ismert ember, de eddig kerülte a politikát, bár én inkább azt mondanám, hogy a politika kerülte el ilyen vagy olyan formában őt, de csak eddig. Volt egynéhány magyar párt is, amelyik azért szólhatott volna neki, hogy ne arra, hanem erre igazodhatna...

Erik Vlček többszörös olimpiai érmes kajakos pedig a Hlas párt dél-szlovákiai arca lesz. Tudni kellett róla, hogy létezik, hiszen hatszoros olimpiai résztvevő. Ő sportoló, nem politikus, de – gondolom – valakinek meg kellett őt szólítania, és ezt megtették helyettünk. A szlovák térfél is nagyon jól ismeri a politikai adok-kapokat.

Sulík pártja is igazolt, mégpedig a szabadon igazolható tehetséges Ravasz Ábelt. Kormánybiztos volt, de abban is biztos volt, hogy a rábízott feladatot akármennyire is odaadón és jól csinálja, soha nem lesz sikerre ítélve. A 2020-as választáson 10 746 karikát kapott, ami azt jelenti, hogy akkor a Magyar Közösségi Összefogás és a Híd listáján induló 300 jelölt közül a karikázás szempontjából ő volt a 9. legsikeresebb jelölt. Egy közös 150-es listán is megállta volna a helyét. Döntése oka legfőképp a magyar térfélen lejátszódó események sorozata, és mivel úgy látja, csapatban nem lesz képviseletünk, megpróbálja egyéniben.

Bugár Béla is újra igazolt játékos lett. Elmondása szerint a listán nem akar szerepet vállalni, de segít a pártnak, hogy a Kékkel együtt zöldet kapjanak a választóktól. Nem könnyű vállalkozás ebben az öszszevisszaságban. 2016-ban még 108 523 karika volt a neve mellett, 2020-ban már csak 29 059. Most nem lesz karika a neve mellett, így soha nem tudjuk meg, hogy mennyi lenne az annyi.

A legutóbbi parlamenti választáson az egyik magyar jelölt – Grendel Gábor – 131 866 karikát gyűjtött be, de nem a magyar térfélen játszik. Érdemes volna eljátszani egy leigazolási gondolattal. Persze, tudom, az erősítést nem a ,,kispadra” hozzák, és talán ez lehet a hiba.

Hasonló jövés-menés figyelhető meg a szlovák térfélen is, csak éppen pepitában. A kérdés már csak az, hogy kik játszanak a mi térfélünkön, és kik jönnek halászni? Merthogy a szlovák pártok is az utóbbi időben feltűnően sok pecabotot és hálót vásároltak a környékbeli boltokban. Árgus szemmel figyelik a történéseket, hisz észrevették, hogy tálcán kínáljuk a lehetőséget és ők csak megragadják. Július másodika még ,,messzi” van, addig még sok meglepetésben lehet részünk, de még sok lehetőség is kínálkozhat. Legyen szemünk előtt Jimmy Ray Dean egyik gondolata, amely így szól: „Nem tudom megváltoztatni a szél irányát, de be tudom állítani úgy a vitorláimat, hogy mindig elérjem a célomat.”