Paradicsomi állapot

Offshore (a szlovák nyelv a postaládacég megnevezést használja, ami emberközelibb, mint az offshore) mindig volt és mindig is lesz. Már az ókori görögök is offshore-kodtak. Olyan szigetek kikötőit választották a hajók, ahol nem kellett külön adót fizetniük. Az adóelkerülésnek történelme van. Meg jelene és jövője is. Amíg léteznek helyek, ahol nem kell adót fizetni vagy kevesebbet, addig mindenki spekulálni fog. Márpedig olyan nem lesz, hogy a világon mindenhol azonosak lesznek az adókulcsok. Miért fizessen egy cég társasági adót Franciaországban, ahol 33%-os az adókulcs, ha megteheti Bulgáriában, ahol 10%-os, vagyis 23% a különbség? Önök közül ki akarna 23%-kal magasabb adót fizetni? Senki.

Egyelőre azt sem tudja Európa definiálni, mi is az adóparadicsom, és mi az offshore. Egyesek szerint adóparadicsom az az ország, ahol alacsony vagy egyszámjegyű valamelyik adókulcs, mások szerint a teljes anonimitást biztosító ország adóparadicsom, megint mások azt mondják, adóparadicsom az, ahol nem kell könyvelést vezetni. Míg Európa harcol az offshore ellen, az Európai Unión belül is vannak adóparadicsomok, mint Hollandia, Ciprus, Lettország, Málta, Bulgária, az éppen távozni készülő Nagy-Britannia és bizonyos adónemekben Magyarország is. Harcolunk magunk ellen is.

Milyen indokai lehetnek annak, hogy valaki adóparadicsomban jegyezteti be a cégét?

Az anonimitás miatt. Tiltakoznunk kell, mert itt valószínűleg valamilyen mutyiról lesz szó.

Mert a karibi üzleti érdekeltségek ezt kívánják. Teljesen jogos, miért is fizetne itt adót.

Az alacsonyabb adókulcs miatt. Teljesen jogos. Az a legnagyobb röhej, hogy a kormányok felháborodnak és üldözik az adóoptimalizálást, miközben éppen az általuk meghatározott szabályokkal van gond. Ha alacsonyabbra tennék az adókulcsot, a cégek fele nem azon agyalna, hogy melyik országba menjen kevesebb adót fizetni. És akkor nem kellene üldözni az offshore-t sem.

Lucia Žitňanská új törvénye, amely azt hivatott elérni, hogy az offshore-cégek nehezebben tudjanak pályázni az állami tendereken, s hogy a pályázóknál meg lehessen állapítani, ki a legvégső kedvezményezett, nagyon logikus kezdeményezés. Csakhogy egy kicsit mintha boszorkányt üldözne ő is. Az elmúlt pár évben az állami tendereknek csak másfél százalékát nyerték adóparadicsomban bejegyzett cégek. Ugyanilyen arányban nyertek olyanok, amelyek pár nappal a tender kihirdetése előtt vagy a tender kihirdetése után alakultak. Ezekkel senki sem foglalkozik, pedig sokkal gyanúsabbak, mint az offshore-cégek. És a csókosokkal sem foglalkozik senki, pedig azok valószínűleg nagyságrendekkel nagyobb összegeket szakítanak ki az állami testből, mint a fentebb említettek.

Summa summarum: ne az offshore-t üldözzük, hanem a rossz intézkedéseket és az evidens csalásokat.